Csak, hogy mindenki ertse, hogy mi az amin ugy fel vagyunk haborodva:

Vegyünk jegyet Kölnbe

Elôször otthon ülve gondoltam rá, hogy kipróbálom a német Germanwings olcsó légitársaság májusban induló Budapest?Köln járatát. A társaságot nem volt nehéz megtalálni (bár a Google segítségét a biztonság kedvéért azért igénybe vettem).
Az oldal szép, bár már elsô látásra is utáltam benne, hogy csak németül hajlandó tárgyalni velem. Azért az még így is szemet szúrt, hogy a budapesti járatindításról külön kis hír tudósított, s ez némi melegséggel töltötte el szívemet. Ugyanitt könnyedén megtalálható, lekérdezhetô és kitölthetô a menetrendi rész, pontosan úgy, mint mondjuk a Grazból és Klagenfurtból Londonba repülô Ryanair esetében. Ha nem is értettem kristálytisztán minden német utazási szakkifejezést, azért csak sikerült kiválasztanom az oda- és a visszaút dátumát, s a honlap akkurátusan és gyorsan közölte is az ezekre a napokra érvényes tarifákat. (Odaút: 25 euró, visszaút: 35, mindösszesen tehát 60.)
Az összeg úgy-ahogy megfelelt, elhatároztam hát, hogy megrendelem, ha nem is a jegyet, mert az nyilván nincs, hanem a helyet, amit aztán majd visszaigazolnak. Erre a célra a site két rubrikát kínált: a felsôbe a nevemet, az alsóba a jelszavamat kellett írnom. Megtettem ezt is, majd az obligát elküldôgombra kattintottam. Seperc alatt megérkezett a válasz (németül, persze). A tábla formájából és a megjelenés gyorsaságából azonnal megértettem, hogy valami hibát követtem el. Visszaléptem tehát, s megint beírtam becsületes nevem és egy új jelszót is, hátha az nem tetszett az elôbb, hogy az elsô variációt a nevem és a keresztnevem elsô betujébôl alakítottam ki ? meglehetôsen szellemesen. De az új, immár valamivel bonyolultabb, s ezért azonnal el is felejtett jelszó ellenére sem voltam képes az intô táblán átjutni. Szomorú szívvel letettem tehát arról, hogy elsô napi utas legyek az elsô, Ferihegy 1-re érkezô fapados járaton.
Szomorú tapasztalatomról és ebbôl fakadó letargiámról pár nappal késôbb beszámoltam Hidvégi Gábornak, a Budapest Airport Rt. vezérigazgatójának is, akinél ? részben éppen a hamarosan Budapestre érkezô Germanwings-járat miatt ? interjúkészítés céljából vendégeskedtem. Ô kicsit megrökönyödve hallgatta panaszos szavaimat, s bevallotta, hogy bár látta már a Germanwings honlapját, sôt azt is, hogy a budapesti járat is szerepel már rajta, de arra még nem volt ideje, hogy az oldal funkcionalitását is ellenôrizze.
Ösztönzésemre erre az interjú után kerítettünk sort. Eleinte minden ugyanúgy zajlott, mint otthon, közösen kiválasztottuk a számomra legszimpatikusabb oda- és visszaúti járatokat (amelyek, mintegy véletlenül, egyben a legolcsóbbnak is bizonyultak), megadtam a nevemet és vadonatúj alkalmi jelszavamat. Ez, ha valakit érdekel ? a hely szellemébôl táplálkozva ? bp-vel kezdôdött és airporttal végzôdött. Aztán elküldtük a táblát, s máris ördögi mosollyal az arcomon nyugtázhattam: jogosan vádoltam a magyar utasok iránti érzéketlenséggel a gonosz Germanwingset.
Úgyhogy minden rendben is lett volna, ha vendéglátóm nem rendeli be a titkárnôjét, s ha ez utóbbi fiatal személy nem hívja fel a figyelmünket arra, hogy ilyen honlapoknál elôször névvel és címmel be kell jelentkezni, s csak azután választhatunk magunknak járatot. Jó, jó, de hol? Hát a nyitólapon. Jé, tényleg. Sôt. Ott még nyelvet is lehet választani. Mi tetszik? Az angol? Kézenfekvô. De sznobok számára van francia is. És ? csodák csodájára ? ezzel a szoftverrel még magyarul is társaloghatunk. Elölrôl elkezdtünk hát kitöltögetni mindent, nevet, lakcímet és hasonlókat, s tíz perccel késôbb már büszkén elmondhattam magamról: nekem is van foglalt helyem a Germanwings nyitójáratán...

(tardos)

Szegyen gyalazat!