Köszönöm a nyolcadik példát. Egy ház tényleg lehet lakájos is és lakályos is egyszerre.

"a nyelv elsődleges létformája a beszélt, így az írott változatban ez csupán álinformáció"

Igen, így van - nyelvész megközelítésben. Más megközelítésben viszont lehet az információ tartalma fontosabb, mint a formája. A japán kisgyereknek nem tudom elmagyarázni, hogy a kutya harap, de le tudom rajzolni neki a mérges kutyát nagy fogakkal, amint éppen beleharap egy gyerekbe - ebből a japán gyerek is megérti, hogy ne menjen közel az állathoz.

Vagy mi a helyzet a holt nyelvekkel, amelyek csak írásban maradtak ránk? Lehet, hogy azoknál is végbement egy, a magyaréhoz hasonló hangösszeolvadás, amely nem tükröződött az írásban, ezáltal könnyebb volt megfejteni a jelentést...

Ez csak elvi okoskodás részemről, mert én is úgy látom, hogy két-három életszerű tévesztési lehetőség áll csak fenn ritka szövegkörnyezetben, tehát a hátrány sokkal kisebb ahhoz az előnyhöz képest, hogy az emberek az ly - j biflázása helyett hasznosabb dolgokra használhatják fel az agysejtjeiket.