"A régi nagy légiósok azért egy gyengébb mezőnyből ragyogtak ki, emlékezetem szerint pl. Bell évekkel később még a középszert se jelentette, Edmonson se nagyon virított a visszatérésével, Adderleyről nem is beszélve"

Ezt írtad.

Ezzel nem igazán értek egyet. Bell persze, hogy már a középszert sem jelentette, hiszen öregedett vagy 10 évet a kincsem. (meg Long and winding Road volt az élete, hogy a Beatlest idézzem...:-) )
Edmonson sem virított? Ezt hogy érted? Döntőbe jutottunk vele, ahol hatalmas balszerencsével kaptunk ki 3-2-re.

Eddynek csak annyi volt a baja, hogy kihagyta a büntetőket, de az a 10-12 lepi, amit leszedett, ma (is) nagyon hiányzik a Körmendnek. Emellett minden idők leglátványosabban zsákoló (magyarországi) játékosa, aki most is baromi jól játszik a Bundesligában, a Trierben. Mindhárom légiósunkat odaadnám érte, talán csak azért nem, mert Hainje, Toya és Toroman sokkal többet törődik a szurkolókkal, ami nagyon fontos.
Páran kikezdték, de ez azokat minősíti (körmendiekről van szó), szerintem.

Adderly egyáltalán nem volt jó játékos- főleg az első évében. Akkora rigókat dobott, hogy csicsergett. A második évében (közben svédeknél volt) - számomra hihetetlen módon- megtanult dobni, de játékra, egy-egyben, látványban nagyon messze volt Madisontól. Azt a Honvédot mi halálra szivattuk teljhes csapattal (emlékezz: kupadöntő), és még Eddy nélkül is majdnem bajnokságot nyertünk. Nem rossz spíler Andrew, nagyjából hozt azt, amit tud Szolnokon is, de a - szépszámú- közönség türelmetlen volt vele.+ annyira egézségtelenül ki van gyúrva, hogy az hátráltatja a kosárban, lelassítja. Menjen súlylökőnek!

Minden mással, amit leírtál, egyetértek, ezért azokat meg sem ismétlem- felesleges.