Ezt nem hiszem. Illetve csak akkor igaz valamennyire, ha az olvasóközönség abból a csoportból kerül ki, amelyiknek Trianon az egyik kedvenc témája és a kérdésbe csomagolva bármit lenyelnek. De nem úgy láttam, hogy ők a célközönség.

Ha két kérdést együtt tárgyal valaki, abból óhatatlanul az következtetés kerekedik ki, hogy a két kérdés összekapcsolódik, tehát ha cáfolom az egyiket, borul a másik is. Egészen biztos, hogy az a rész, amikor a szerző lehülyézi az mszp-szdsz-munkáspárt szimpatizánsait, része a naptárgondolat érveinek? Ha igen, akkor az EGÉSZ válik igencsak inkonzisztenssé.

Jómagam azzal az érzéssel olvastam az említett könyvet, hogy egy olyan klubnak szól, aminek sosem leszek a tagja, mert ellentétben az íróval, Trianon okát másban látom. Viszont érdekel a történelem, különösen a magyar őstörténet, igaz élvezettel olvastam el Illiget és azon az állásponton vagyok, hogy a kérdések amiket felvet nagyon erőteljesek. Még nem végeztem a Naptárral /kicsit alaposabban át akarom gondolni/ és bizony nem szeretném, ha egy tökéletesen oda nem illő kérdés miatt /pl. Trianon/ kellene elvetnem.

Egész pontosan azt szeretném, ha mondjuk egy sumerológiai mű szerzője, a tárgy taglalása közben mondjuk nem kommunistázna. Ne az aktuálpolitikai nézeteit propagálja, hanem az őstörténetit, ha már abba kezdett bele.
Ha csak úgy tudja az elméletét eladni, hogy rájátszik azokra, akiknek a véleménye az övével azonos egy másik területen, az elmélet a priori gyenge.

Tévedés ne essék, minden nézet képviselőiről ez a véleményem. Tartsuk tisztán az elméletet, pláne ha radikálisan új. Jobb a hatása, ha nem köthető napi aktualitásokhoz.
Tudod, "ami nem örök, az nem igaz". ;)