Egy feltétellel vagyok belemenni a vitába, ha Orosiust a végén nem egy 13. századi Kézaival kívánod hitelesíteni. Magyarul, ha bebizonyítom, hogy Orosius csak 15. századi, akkor Kézai ad acta, pontosabban későbbi. Sajnos Császár Mihályt nem ismerted, amely nagyon súlyos hiányosság Kézaival kapcsolatban.
Révay Lex:
Orosius
Paulus, történetíró, szül. a hispaniai Tarragonában, megh. 418 után. Mint presbiter a lusitaniai Braccarában (Braga) működött, majd Afrikába költözött és Szt. Ágostonhoz csatlakozott. Itt írta meg csekély szakismerettel és sok túlzással főművét, a "Historiarum adversus paganos libri VII. " c. világtörténetét a "teremtéstől" kezdve Kr. u. 417-ig. Főcélja volt benne a pogányok vádját, hogy korának bajait a kereszténység idézte elő, megcáfolni. Értéke csak annyiban van, amennyiben forrásai, főleg Livius, elvesztek s a korabeli eseményeknek szemtanuja volt. A középkori iskolákban tankönyvül használták s később is sokszor kiadták, így Haverkamp (Leyden 1738) és Zangemeister (Wien 1882, kisebb kiadása Leipzig 1889). V. ö. Wörner, De Orosii vita eiusque historiarum libris VII. (Berlin 1844); Méjean, Paul Orose et son apologétique contre les paiens (Strassburg 1861); Sauvage, De Orosio (Paris 1874).