Tegyük már helyre ezt a lóügyet.

A lóval való vontatás előbb volt, mint a lovaglás. Ennek számos oka van, de a legkézenfekvőbb: már a lóval való vontatás előtt is ismerték a népek a más nagytestű állatok (pl.: ökör) fogatolását, igázását. Innen a lovasfogatra való áttérés sokkal kisebb lépés volt, mint felülni egy ló hátára. Más kérdés, hogy nyilván történtek kisérletek a lovaglásra a ló domesztikálásának kezdete óta, de fel kellett fedezni hozzá a nyerget, meg a zablát. Azután voltak a lovaglás elleni vallási tilalmak is. A görög területeket benépesítő népvándorlások idején, amikor nemcsak népek, de vallási elgondolások is rendre ütköztek, a legtőbb törzs nem is tarthatott lovat, jószerével csak a Ló nemzettség (kentaurok) rendelkeztek lovakkal, ők is elsősorban kultikus és vallási céllal tartották azokat.

A ló harci alkalmazása K.e. 1800 táján történt először, akkor foglalták el a hikszoszok Mezopotámiát, Szíriát majd Egyiptomot. Az egyiptomiak a hikszosz hódítás elmúltával (mintegy 100 év kellett a beolvadásukhoz), tökélyre fejlesztették a harci szekeret mint fegyvernemet, Egyiptom a későbbi hódításait is jórészt ennek köszönhette. K.e 1000 táján már az egész környező világ alkalmazta a szekereket harcászatában és egyéb (futár, sport) célra.

A lovas katonára a szekerek megjelenéséhez képest még vagy 7-800 évet kellett várni, tehát K.e 1000-re tehető a megjelenésük. A számunkra érthetetlen késedelemre többféle magyarázat is létezik, viszont nem dolgunk ezek taglalása. Így volt, és kész.