Sziasztok!
Az eredeti témafelvetés, megvallom, mód felett tetszik. Szövegelni ui. elég könnyű mindenféle magasztos témákról, de _tenni_ valamit, hogy előrébb jussunk, már sokkal nehezebb, avagy inkább kényelmetlenebb. Szép, hangzatos eszméket mindenki gyárthat, nem valami nehéz dolog, na de ezek szerint élni...
A bizonyításról: azt hiszem, hogy aki csak azt képes elfogadni, amire egzakt, tárgyi bizonyítékot mutatnak neki, az elég hamar esik súlyos depresszióba. Nem éri meg...Én sem vagyok az a gondosan átmosott agyú hitgyülis fajta, de a tapasztalat szerint igen célszerű tud lenni, ha az ember bizakodik.
Egy kissé offtopik kérdésem is volna. Mit gondoltok azokról, akik állításaik szerint szellemifejlődnek ugyan nagyon, viszont az ezzel együtt járó "felülkerekedés" egyes illúziókon nem igazán látható náluk? Gondolok itt arra, hogy egy-két "szellemileg fejlett" emberpéldány masszívan dohányzik, iszik, és él kicsapongó nemi életet- s mindezekre igencsak jól hangzó ideológiai magyarázatokat agyalnak ki. "A testemnek kell, én meg nem vagyok azonos a testemmel" és ehhez hasonlóakat lehet tőlük hallani. Magam részéről ezzel úgy vagyok: persze, én sem vagyok szent, nekem is megvannak a magam gyengeségei- de ezeket inkább vállalom tökéletlen mivoltom jelzőiként, mintsem, hogy kimagyarázzam őket...Mi a véleményetek?