Miért tagadta ki az édesanyja?

A Big Brother csalfa szöszkéjét az egész ország ismeri,de azt kevesen tudják, hogy a magánélete romokban hever. Édesanyja
kitagadta, az utcán elfordulnak tõle, egyetlen férfi sem veszi komolyan. A pszichológus kezdõdõ depressziót állapított meg nála. Ily gyorsan szertefoszlottak a sikerrõl, magas fizetésrõl szõtt álmai? Mihez kezd most felemás hírnevével - egyáltalán,
az egész életével? Szülõfalujába, Gellénházára nem mehet vissza, a falubeliek aligha látnák szívesen... Vajon, a 23 éves Horváth Zsanett, nem hozott-e túl nagy áldozatot a sikerért?

Story: Amikor tavaly szeptemberben beköltöztél a Házba, mire számítottál?
Zsanett: Óriási ismertséget és egy jó állást reméltem a fővárosban valahol a médiában vagy marketing területen. Konkrétan megfogalmazva havi négyszázezer forintot akartam keresni. A szörpüzemben ennek a töredékéért húztam le a nyolc órákat.
Story: Miért akartál eljönni Gellénházáról?

Zsanett: Pörgős életre vágytam. A faluban kicsit kilógtam a sorból. Feszélyezve éreztem magam, mert nem lehettem az, aki igazán vagyok. A tévéműsor lehetőséget adott a kiugrásra, én pedig hittem abban, hogy közelebb kerülök az álmaimhoz. Tudom, hogy furcsán hangzik, de mindig arról ábrándoztam, hogy a magazinokban szerepelek, az igazi sztárok között. Amikor pedig rövid időn belül háromszor is címlapra kerültem, határtalanul boldog voltam. Lám-lám, egy magamfajta egyszerű lány is érdekes lehet mások számára!
Story: Az álmaidhoz közelebb kerültél, a családodtól viszont eltávolodtál...
Zsanett: Mielőtt belekerültem a műsorba, édesanyámmal szorosabb kapcsolatom volt, mint apuval, de azért előtte is voltak titkaim. Anyám konzervatív nő, bizonyos magánéleti és szexuális dolgokat nem tudtam vele megbeszélni. Mivel nem igazán ismert, számítottam rá, hogy a viselkedésem megdöbbenti, de azt hittem, hogy megért. Rózsaszín szemüvegen keresztül látott engem, azt gondolta, hogy egy kedves mintalányt fog látni a tévében, ehhez képest persze botrányos voltam. A viselkedésem nem fért bele az anyám erkölcsi normáiba. De szerintem, ha gyilkos lennék, akkor is mellettem kéne, hogy álljon, mert mégiscsak a gyermeke vagyok.
Story: Visszafordíthatatlanul megromlott a kapcsolat köztetek?
Zsanett: Remélem, egyszer, valamikor visszakapom még azt az anyámat, akit korábban szerettem. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ő már a lelke mélyén is kitagadott. Nem mondja, de érzem. Amikor hazamegyek látogatóba, mindig sírógörcsöt kapok. Kikészít az örökös szemrehányásaival, állandóan bánt. Mindig azt kell hallgatnom, hogy amíg én a tévében szerepeltem, addig ő mennyit szenvedett, szégyenkezett. Szerinte tönkretettem a családunk jó hírét. Anyu mindig azt hajtogatja: "Gyere viszsza az aranykalitkába! Itt megkapsz tőlünk mindent." De én már a kalitka szótól is rosszul vagyok! Bezártságot jelent, nekem pedig nincs kedvem kalitkában élni.
Story: Kitől remélhetsz még egyáltalán segítséget?
Zsanett: Bérlek egy lakást Zuglóban. A szomszédok és a házban lakó emberek jelentik a legnagyobb támaszt. Amikor beteg voltam, ők mostak és főztek rám. Elég szomorúnak tartom, hogy rájuk kell támaszkodnom, nem pedig a családomra. De az egykori szereplőkkel, Judittal, Itivel és Bálinttal is szoros kapcsolatban állok. Ők lelki társaim is, hiszen valahogy egy a sorsunk.
Story: Férfiak nincsenek az életedben?
Zsanett: Nincsenek! Egyéjszakás jelentkezők akadnának, de abból nem kérek. Komoly kapcsolatra vágyom, nagyon magányos vagyok. Hiányzik egy társ, akihez oda lehet bújni, akinek elmondhatom a problémáimat.
Story: Hajdú Péterrel való kapcsolatod ezek szerint csak a hírveréshez kellett? Magatokra akartátok irányítani a figyelmet? Érzelem nem is volt köztetek?
Zsanett: Nem voltam szerelmes belé. De nem a reklám kedvéért voltunk együtt. Én legalábbis nem. Nekem Peti nagyon tetszett. Nem voltak mély érzelmeim, de vonzott a külseje. Őrült jó pasinak tartom! A kapcsolatunk azért ment tönkre, mert ő pont olyan, mint én, vagyis akaratos, makacs, kifejezetten önző, egoista. Nem hagytuk egymást érvényesülni.
Story: Szerinted mit gondolnak rólad az emberek?
Zsanett: Tudom, hogy nagyképű, buta, számító libának tartanak, aki minden pasit megpróbál kihasználni, de én tudom és hiszem, hogy nem ilyen vagyok. Rossz kép alakult ki rólam az emberekben, mert a média ezt sugallja. A valóságban alig találom a helyemet, lelki roncs vagyok. A pszichológus szerint kezdődő depresszióm van.
Story: A bulvárlap, amelyik újságíróként foglalkoztatott, négy hónap után felmondott. Miből élsz most?
Zsanett: A tartalékaimból. Csak rövidebb időre elegendő pénzem van. Egyelőre külsősként még dolgozom ennél a lapnál, de jó lenne biztos munkát találnom. Tudom, nem lesz könnyű, mivel a cégek elég elutasítóak az egykori szereplőkkel. Amikor Angéla beadta az önéletrajzát az egyik vállalathoz, visszaküldték, mondván, ripacsokat nem alkalmaznak!
Story: Mi lesz, ha nem sikerül elérned az álmodat: a jó fizetést, a megértő társat és a saját pesti lakást?
Zsanett: Nem tudom... Remélem nem omlok össze, de már a gondolattól is kétségbe vagyok esve... Vannak napok, amikor nagyon kilátástalannak látom a helyzetemet. De hiszek abban, hogy hamarosan előbukkan egy segítő kéz. Ha már a reménysugarat is elveszíteném a szebb jövőre, akkor súlyos depreszszióba esnék. Nem akarok a pszichiátrián kikötni!