Üdvözöllek Gergő, bár nem szívesen!
Elsősorban azért, mert ezen a fórumon csak olyan emberek vannak, akiknek nem ment minden olyan símán, mint ahogy annak lennie kellett! Másodsorban azért, mert megdöbbent a hozzáállásod az eseményekhez. Hangsúlyozom nem megsérteni akarlak, csak elmondom a véleményem, talán segít...

Az egyik végtelenül fontos dolog, amit az utóbbi másfél hónapban megtanultam, hogy ne adjam fel! Még akkor sem ha kilátástalan a helyzet. Mondhatnék ilyen közhelyeket, hogy a remény hal meg utoljára, de megpróbálom saját szavaimmal leírni mit gondolok erről. Tudod a mi ikreinkből a kissebbik lányom szintén súlyos traumákon ment keresztül és sajnos az orvosok hozzáértése és a gyors beavatkozások ellenére, elveszítettük őt. 16 napot élt, atán eltemettük. Volt egy ember, ráadásul rokon, aki már akkor azt volt képes kiejteni a száján, hogy: Jobb volna a babának ha elmenne, mikor még az inkubátorban feküdt. Én mint szülő, APA, fel nem foghatom, hogy hogy képes valaki ilyet mondani!!!! A legtöbb amit mi kívülállóként tehetünk az az, hogy bízunk, remélünk és SOHA NEM ADJUK FEL!!!! Csak gondolj bele!!! Ha mi feladjuk, mert látjuk a szenvedést, akkor mit tehetne az a baba aki keresztül megy rajta??? Felfogod ezt??? Álljatok oda szépen az inkubátor mellé és mosolyogjatok, kedveskedjetek és tegyetek meg mindent, amit csak megtehettek! Hidd el, hogy ezzel TUDTOK(!!!) segíteni a babának! Még akkor is ha kilátástalannak találjátok az állapotát! Én aznap özetörtem és a fájdalmon kívül megszüntem érezni mást, mikor halott kislányomat tartottam a karjaimban, de még aznap átmentem a másik kislányomhoz és a legkevesebb, amit megtehettem érte, hogy ott voltam és próbáltam neki erőt adni a folytatáshoz, hogy ne kövesse kistestvérét!

Végezetül elnézést kérek mindenkitől, akit felzaklatott ez a hozzászólás vagy nem ért velem egyet, esetleg túlreagáltam a dolgot, de ha ilyet hallok: "És emiatt már azt is egy szerencsés kimenetelnek tartanánk, ha a kicsi meghalna, de majd megnyugszunk." (244. hozzászólás) nem tudok uralkodni magamon. Ha igazán akartátok ezt a babát és a kapcsolatok is elég érett hozzá, akkor küzdjetek érte mindennel, amit a lehetőségek adnak! Egy érintéssel, egy kis dalocskával, vagy ahogy érzitek!

Zárom soraim és drukkolok nektek, sokat fogok gondolni Bencére és innen a távolból is szorítok, hogy sikerüljön legyőznötök a látsólag legyőzhetetlent!!!