Tavaly nyáron utaztam a buszon, mint oly sok alkalommal. Az egyik megállóban egy barna hajú, vékony nő szállt fel két vörös kobakú gyerekével. A kisfiú testszerte plezúros volt. Kicsi kerek arca, karjai, combjai piszokfoltokkal tarkítottak. Az anya leültette őket, de a kiskölyök alig bírt nyugton maradni. Egész úton lóbászta a lábát, és kutató tekintettel pásztázta a környező világot. Mindent alaposan megnézett, még engem is. Sokáig bámultunk egymásra csillogó szemekkel. Alig volt 5 éves. Megmosolyogtatott. Igazi kisördög lehetett. Nem irigyeltem az anyját, viszont tudtam, ha fiam lenne, csakis ilyen huncut rosszcsontot akarnék. Olyat, aki elég szabad és "rossz" ahhoz, hogy a pokolra kívánják olykor, de sokkal több köze van az égi esszenciákhoz, mint a "kisangyaloknak"..
Ne higgye, hogy a plezúros térdét nem lehet látni, kedves Fehérlófia! Ha Ön az Ördög maga, akkor nem félne attól, hogy megijdenénk a lelkétől...Az Ördögnek nincsenek erkölcsi félelmei. A Maga lelkét pedig agyonnevelték az eddigi életében. Lóbássza a lábát, és forogjon az ülésen. Az a Maga helye. Senkinek semmi köze hozzá, hogyan rakoncátlankodik utazás közben...
Én is csillogó szemekkel bámulom elevenségét..
főhajtás:
myo