Nyitott szemmel járva érdekességekre, esetenként ellentmondásos érdekességekre bukkanhatunk, így például külügyminisztériumunk honlapján is, melyben ekként írnak rólunk, AKIK BENÉPESÍTIK E TÁJAT cím alatt.

"Magyarország lakosságának 96,6 %-a magyar anyanyelvű. (A határokon kívül mintegy 5 millió magyar él, a legtöbben a Romániához tartozó Erdélyben.) Az 1990-es népszámlálás adatainak alapján, a kérdésekre adott válaszok szerint, a nemzetiségek számaránya viszonylag alacsony, az ország állandó népességének összesen 2.o5 %-a. A több mint 3000 közül, 800 településen él valamely nemzetiséghez tartozó személy. A nemzeti kisebbségek számára a magyar alkotmány osztatlan szabadságot, teljes egyenjogúságot és az anyanyelv szabad használatának jogát biztosítja. A magyar finnugor eredetű nép és több mint ezer éve él a Duna-medencében, mai hazájában.

A nemzetiségek közül a németajkúak száma a legnagyobb. Ők a nyugati határvidéken, a Dunántúli középhegységben, a főváros környékén, valamint a Mecsek vidékén telepedtek le nagyobb számban. A délszlávok (szerb, horvát, szlovén, sokác, bunyevác) a délnyugati, a románok a délkeleti határ mentén, a szlovákok az ugyancsak délkeleti Békés megyében és a főváros közelében élnek.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Magyarország lakossága: 10 375 323 fő volt (1990. január 1-jei állapot). Az elmúlt öt év során bekövetkezett természetes fogyás hatására a népesség 1999-re 283 ezer fővel csökkent. A kisebbségi szervezetek becslései alapján a Magyar Köztársaságban mintegy 200-220 ezer német, 110 ezer szlovák, 80 ezer horvát, 25 ezer román, 5 ezer szerb, 5 ezer szlovén él. A bolgár kisebbség létszáma mintegy 2500, a görögöké 6000, az örményeké 3000, a lengyeleké 10-15 ezer fő. A cigányság létszáma az újabb becslések alapján 400-600 ezer fő körül mozog. Magyarország népessége a második világháborút követő első évtizedben természetes szaporulattal gyors növekedést ért el. Később a terhesség-megszakítás liberalizálása a születések apadását váltotta ki. Ez a folyamat a 80-as évek végére népesedési válságba torkollott. A népesség 1981 óta fogy. Közeli fordulatra nem lehet számítani.

A népesség területi eloszlása az iparosodás és az ezzel együtt járó belső vándorlás függvényében is alakult. A népsűrűség a városokban, és a körülöttük kifejlődött agglomerációban, továbbá egyes iparosodott körzetekben a legmagasabb. A természetes szaporulat következtében a Nyírség területén az átlagnál nagyobb a népsűrűség. A magyar népesség korösszetétele a stagnálás állapotát tükrözi, a népesség több, mint fele 35 év feletti. Jelentős, a nemzetközi átlagnál jóval magasabb arányú a 60 évesnél idősebbek korosztálya.

A gazdasági szerkezet átalakulása, az agrárjelleg halványulása gyors változásokat vont maga után a foglalkozások megoszlásában is. Folyamatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya és ezzel párhuzamosan emelkedett az iparban foglalkoztatottaké. Az utolsó másfél évtizedben a keresők egyre nagyobb arányban áramlottak a szolgáltatási ágazatokba. A kilencvenes évtized szükséges gazdasági struktúra váltása a munkanélküliség gyors növekedését hozta. Jelenlegi szintje nem éri el a 9 %-ot a 10 %-ot, ami kis mértékben bár, de alatta marad az európai átlagnak.

számaránya viszonylag alacsony, az ország állandó népességének összesen 2.o5 %-a. A több mint 3000 közül, 800 településen él valamely nemzetiséghez tartozó személy. A nemzeti kisebbségek számára a magyar alkotmány osztatlan szabadságot, teljes egyenjogúságot és az anyanyelv szabad használatának jogát biztosítja. A magyar finnugor eredetű nép és több mint ezer éve él a Duna-medencében, mai hazájában.

A nemzetiségek közül a németajkúak száma a legnagyobb. Ők a nyugati határvidéken, a Dunántúli középhegységben, a főváros környékén, valamint a Mecsek vidékén telepedtek le nagyobb számban. A délszlávok (szerb, horvát, szlovén, sokác, bunyevác) a délnyugati, a románok a délkeleti határ mentén, a szlovákok az ugyancsak délkeleti Békés megyében és a főváros közelében élnek.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Magyarország lakossága: 10 375 323 fő volt (1990. január 1-jei állapot). Az elmúlt öt év során bekövetkezett természetes fogyás hatására a népesség 1999-re 283 ezer fővel csökkent. A kisebbségi szervezetek becslései alapján a Magyar Köztársaságban mintegy 200-220 ezer német, 110 ezer szlovák, 80 ezer horvát, 25 ezer román, 5 ezer szerb, 5 ezer szlovén él. A bolgár kisebbség létszáma mintegy 2500, a görögöké 6000, az örményeké 3000, a lengyeleké 10-15 ezer fő. A cigányság létszáma az újabb becslések alapján 400-600 ezer fő körül mozog. Magyarország népessége a második világháborút követő első évtizedben természetes szaporulattal gyors növekedést ért el. Később a terhesség-megszakítás liberalizálása a születések apadását váltotta ki. Ez a folyamat a 80-as évek végére népesedési válságba torkollott. A népesség 1981 óta fogy. Közeli fordulatra nem lehet számítani.

A népesség területi eloszlása az iparosodás és az ezzel együtt járó belső vándorlás függvényében is alakult. A népsűrűség a városokban, és a körülöttük kifejlődött agglomerációban, továbbá egyes iparosodott körzetekben a legmagasabb. A természetes szaporulat következtében a Nyírség területén az átlagnál nagyobb a népsűrűség. A magyar népesség korösszetétele a stagnálás állapotát tükrözi, a népesség több, mint fele 35 év feletti. Jelentős, a nemzetközi átlagnál jóval magasabb arányú a 60 évesnél idősebbek korosztálya.

A gazdasági szerkezet átalakulása, az agrárjelleg halványulása gyors változásokat vont maga után a foglalkozások megoszlásában is. Folyamatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya és ezzel párhuzamosan emelkedett az iparban foglalkoztatottaké. Az utolsó másfél évtizedben a keresők egyre nagyobb arányban áramlottak a szolgáltatási ágazatokba. A kilencvenes évtized szükséges gazdasági struktúra váltása a munkanélküliség gyors növekedését hozta. Jelenlegi szintje nem éri el a 9 %-ot a 10 %-ot, ami kis mértékben bár, de alatta marad az európai átlagnak.

számaránya viszonylag alacsony, az ország állandó népességének összesen 2.o5 %-a. A több mint 3000 közül, 800 településen él valamely nemzetiséghez tartozó személy. A nemzeti kisebbségek számára a magyar alkotmány osztatlan szabadságot, teljes egyenjogúságot és az anyanyelv szabad használatának jogát biztosítja. A magyar finnugor eredetű nép és több mint ezer éve él a Duna-medencében, mai hazájában.

A nemzetiségek közül a németajkúak száma a legnagyobb. Ők a nyugati határvidéken, a Dunántúli középhegységben, a főváros környékén, valamint a Mecsek vidékén telepedtek le nagyobb számban. A délszlávok (szerb, horvát, szlovén, sokác, bunyevác) a délnyugati, a románok a délkeleti határ mentén, a szlovákok az ugyancsak délkeleti Békés megyében és a főváros közelében élnek.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Magyarország lakossága: 10 375 323 fő volt (1990. január 1-jei állapot). Az elmúlt öt év során bekövetkezett természetes fogyás hatására a népesség 1999-re 283 ezer fővel csökkent. A kisebbségi szervezetek becslései alapján a Magyar Köztársaságban mintegy 200-220 ezer német, 110 ezer szlovák, 80 ezer horvát, 25 ezer román, 5 ezer szerb, 5 ezer szlovén él. A bolgár kisebbség létszáma mintegy 2500, a görögöké 6000, az örményeké 3000, a lengyeleké 10-15 ezer fő. A cigányság létszáma az újabb becslések alapján 400-600 ezer fő körül mozog. Magyarország népessége a második világháborút követő első évtizedben természetes szaporulattal gyors növekedést ért el. Később a terhesség-megszakítás liberalizálása a születések apadását váltotta ki. Ez a folyamat a 80-as évek végére népesedési válságba torkollott. A népesség 1981 óta fogy. Közeli fordulatra nem lehet számítani.

A népesség területi eloszlása az iparosodás és az ezzel együtt járó belső vándorlás függvényében is alakult. A népsűrűség a városokban, és a körülöttük kifejlődött agglomerációban, továbbá egyes iparosodott körzetekben a legmagasabb. A természetes szaporulat következtében a Nyírség területén az átlagnál nagyobb a népsűrűség. A magyar népesség korösszetétele a stagnálás állapotát tükrözi, a népesség több, mint fele 35 év feletti. Jelentős, a nemzetközi átlagnál jóval magasabb arányú a 60 évesnél idősebbek korosztálya.

A gazdasági szerkezet átalakulása, az agrárjelleg halványulása gyors változásokat vont maga után a foglalkozások megoszlásában is. Folyamatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya és ezzel párhuzamosan emelkedett az iparban foglalkoztatottaké. Az utolsó másfél évtizedben a keresők egyre nagyobb arányban áramlottak a szolgáltatási ágazatokba. A kilencvenes évtized szükséges gazdasági struktúra váltása a munkanélküliség gyors növekedését hozta. Jelenlegi szintje nem éri el a 9 %-ot a 10 %-ot, ami kis mértékben bár, de alatta marad az európai átlagnak."
__________________________________________________

Itt mint látható, a délszlávok megnevezés alatt zárójelben szerb, horvát, szlovén, sokác, bunyevác népről szólnak önállóan, de e felsorolásból a rác nép kimaradt.

Ugyanakkor, amikor ezek lélekszámáról esik szó, onnan már a sokác és a bunyevác is kimarad, itt már egybemosták őket, na vajon kikkel ..:(!??

(Margó mellett, döbbenetes az össznépesség fogyása, amit képesek ekként jellemezni: természetes fogyás :(! Mintha a gyermekvállalás megcsappanásának hazai okai között, nem elsősorban az élet fokozódó kilátástalanságai lennének a fő motiváló tényező. Ellenére, hogy ez a tendencia nem minden népcsoportunkra jellemző ...)

Mijo