Szakértők a haldoklásnak öt stádiumát különítik el. Az első az elutasítás, második a düh, harmadik a „sorssal való alkudozás", majd a depresszió. A legvégső szakaszban a beteg elfogadja a megváltoztathatatlant és - sok esetben - csupán egyetlen vágya van: mielőbb meghalni. Vajon segédkezhet-e ebben az orvos, aki a gyógyításra és a szenvedések enyhítésére egyaránt esküt tett?

„Mindemellett nehéz pontosan meghatározni, hogy mit nevezünk eutanáziának. A haldokló, fájdalomtól szenvedő, kétség kívül végső stádiumban lévő betegeknek gyakran adnak morfiumot vagy más kábítószer-tartalmú gyógyszert. Bármennyire meglepő is, ezzel az orvos sietteti a halált. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ezek a szerek csökkentik a légzőközpontok érzékenységét, így fulladás következhet be, illetve a kábítószertől legyengült, fájdalmat már nemigen érzékelő szervezetet a gyilkos kór pillanatok alatt legyőzheti. Mi ez, ha nem eutanázia? Márpedig ezt a törvény sehol sem tiltja, a szerek alkalmazása nem von szankciókat maga után. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az orvosok. Dönteniük kell: ha megtagadják a morfium adását, megszegik a fájdalom enyhítésére tett esküjüket, ha viszont eleget tesznek a beteg kérésének, úgy akarva-akaratlan halálba segítik a szenvedőt. Sokan azt mondják, az orvosok istenként rendelkeznek életünk és halálunk felett. A legtöbb orvos vélhetően szívesen átruházná másra e hatalmat."
Népszabadság, 57. évfolyam, 88. számv 1999. április 16., péntek

Ebből is látszik, hogy hosszú út vezet a halál kívánásáig, általában nem megfontolatlan ötletről van szó, és nem triviális, hogy az orvos elköveti-e az aktív eutanáziát vagy sem. Ahogy Mozzarella is írta.

Tisztelettel,
mint fent