Én,mint téged nem ismerő kivülálló,mégis azt látom,hogy neked nagyon erős bástya a családod,mindhármotoknak nagy szüksége van egymásra,de te mégis nagyon boldogtalan vagy.Mintha-akár tudat alatt is-vmit nem értél volna el,vagy nem valósitottál volna meg,és ez mélységesen bántana.Amit most irok,nehogy vitának vedd,de ird meg,mit gondolsz te ezekről:mindenki életében vannak nehéz,sokszor kilátástalan helyzetek.Olyanok is amikor semmi értelmét nem látjuk életünknek,időszakok,amikor egymást érik a sorscsapások.De!Az ivásra sosincs ok.És kitartok amellett,hogy van aki hajlamos az ivásra,és van aki nem,nem minden depressziós iszik!Van akit elrabol az alkohol,és van akit nem tud.Eleinte tényleg nem okoz gondot az ivás,sőt jó,ki kell engedni a gőzt ugye,ebben rejlik a csele,aztán elveszi az erőt,azt az erőt amivel küzdeni tud az ember azokért,amiket el szeretne érni.Én azért ittam már,hogy egy kicsit "elbújjak".Amikor ittam kisütött a nap a legnagyobb viharok között is.
A másik,hogy "illik" inni:na ezért nem járok "baráti" társaságba,és egy jófej srác aki sosem ivott,mondta,hogy mostmár jól berúgik a bulikban,kell az....Amikor nagy vendégségben van az ember?:Igyál már!-kocsival vagyok-!Nem baj!Az a pár pohár nem árt!És szinte erőszakkal kell mondani hogy NEM!Schirilla mondta:a magyaroknak/is/ vérében van az ivás,társaságban iszunk örömünkben,bánatunkban,halálkor,születéskor,évfordulókon,és ráadásul azt mondjuk,hogy egészségünkre,pedig azt kellene,hogy:halálunkra!Remélem nem voltam zűrzavaros,csak pár percem volt az irásra!