Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, szerintem érzed magad is, bármennyire szeretnéd elhitetni, hogy nem:-).

Semmi okot nem látok rá, hogy eleve lemondjak bármilyen dolog használatáról. (Most hirtelen egyetlen kivétel jut eszembe, amiről viszont feltétlenül, az állatkísérleteket folytató cégek termékeiről.)

Szerintem a lényeg az arányokban rejlik. Ha drága a földterület és három, vagy nyolc család megengedheti magának, hogy méregdrágán telket vesz és méregdrágán néhány valóban igényes villát épít az erdőszélen - mint történt ez a századfordulón a budai hegyekben - abban semmi kivetnivalót nem találok, általa inkább gazdagodik a tájkép.

Ha olcsó a föld és ezrek teszik ugyanezt, az visszahat a minőségre is. A tömeges mindig rosszabb. A tömegek nem fognak igényes építészetet művelni, az viskókból nem lesz semmi más, csak egy idétlen halmaz (lásd Budajenőt, Pátyot, Telkit, Törökbálintot stb.) vagy népiesen szólva tájszétbaszás. Akár van citromsárga báboskorlát, akár nincs, akár mediterrán, akár nem. Az embereknek halvány gőzük sincsen arról, hogyan kell egyáltelán egy házat letenni a terepre, pedig itt kezdődik a dolog. Az azután lévőkről még kevésbbé.

De vissza az arányokhoz.

Néha mi is használunk autót. Van olyan ismerős, aki félévenként egyszer kölcsönadja, ha valami terjedelmes, vagy nehéz dolgot kell szállítani. Van egy találmány, amit addig használok, amíg a józan ész diktálja. Azon túl nem, mert önmagammal csesznék ki.

Síelni a papám tanított a falu végén, a Katonadombon. Bolgár Pamporovo-lécem volt, meg bőrbakancsom, bovdenes kötéssel. Feloldalaztunk és lecsúsztunk. Így tanultam meg síelni, szerintem igen igényesen. Már egyetemista voltam, amikor az addig csak áhított Look-kötést és az első öntöttműanyag-síbakancsot megkaptam. Jártunk a Tátrába, ahol a pálya akkor még sportemberekkel volt tele, akikben volt tisztelet a hegyek, erdők és a komoly testmozgás iránt.

Most visszaszámolva, az elmúlt tizenhárom évben egyszer, legutóbb három éve volt léc a lábamon. Szlovákiai nosztalgia-síelés volt. Többet nem megyek, mert nem találkoztam másokal, mint divatfiakkal, akik cigarettáznak a pályán(!?) és nyilvánvalóan divatnak hódolnak. Síelni nem tudnak, de vagyon érő felszerelést lógatnak lábukon. A sportból tömeg- és divatjelenség lett.

A párhuzamot nyilván megérted.

A vasutas topicon néhány hete volt egy kis vita egy újságcikk kapcsán: Franciaországban vannak olyanok, akik a TGV-vel többszáz kilométerről ingáznak naponta munkába. Hogy ez milyen klassz! És hogy nálunk bezzeg mikor lesz ilyen?!

Ott is mondtam, hogy a karját le kéne vágni annak, aki ilyet le mer írni! Remélem, nem mondod, azt, hogy hát miért ne ingázzon, hiszen megfizeti! Na, itt vannak a felesleges szolgáltatásra kényszerített cégek!

Bolygónk energiakészletei, területei elegendőek ahhoz, hogy az emberiséget hosszú távon eltartsák, akkor, ha mindenki a legnagyobb gonddal jár el ezek felhasználásakor. Úgy, ahogy ma élünk, úgy nem. Lehet használni autót is, villanyvilágítást is, lehet fűteni is. De a lényeg az arányokban rejlik.