Szevasztok !

Lakótelepen lakom. Van kutyám, 8 éves, német vizsla. Hogy egy kutya hol érzi magát jól azt bízzuk rájuk. Az a kutya, amelyik kölyök kora óta panelban él biztosan ott érzi jól magát. A kertes házban élő kutya meg biztos rosszul érezné magát a panelban. De azt hiszem ez ránk, emberekre is igaz.

Elhihetitek, nekem, nekünk sokkal kényelmetlenebb a kutya tartása, mint neki a panelban élés. És mégis vállalom, vállaljuk, mert szeretjük az állatokat. Én annak idején befogadtam a kutyámat, mert láttam, hogy rám van szorulva. Bár megpróbáltam egy kertes házba juttatni - ott volt két hétig -, de mikor láttam, hogy milyen a sorsa inkább visszahoztam. Ott együtt élt másik két kutyával. Azóta már egyik sem él.

A kutyaszarról. A kutyánkat a két panelt elválasztó füves területre visszük. A járdákon, házat tövét szegélyező bokrokban kutyaszart még nem láttam. A homokozóban sem. Viszont rengeteg ablaküvegdarabot, konzervdobozt, kenyeret(fél kilós!), vattát, betétet(szárnyas! :-) ), mindenféle papírt, csontot, és még sok-sok mindent láttam. Azt hiszem a lakóteleplakóknak ez nem újdonság.

És akkor még nem beszéltem azokról a fegyelmezetlen autósokról, akik a járdán parkolnak az ablakuk alatt. Télen igen nehéz volt köztük kimenni, hogy a ruhámat össze ne kenje valamelyik a rárakódott sárral. Babakocsival már ott ki sem lehet menni. Volt rá példa, hogy a mentő és a tűzoltó nem tudott bejönni tőlók.

Vagy nem beszéltem azokról az embertársainkról, akik nyáltultengésben szenvednek és össze-vissza köpködik a járdát, a lépcsőházat, a liftet.

Igazatok van. Rendet kell tenni. De ne úgy, hogy kígyót-békát kiabálunk a másikra, miközben mi magunk sem vagyunk különbbek.

Bye: OWO