Biztosan nem ismernélek meg, iszonyú pocsék az arcmemóriám, ha emberről van szó. Kutyában más a helyzet, egy aslaposan megnézett blökit sokszor 6-8 év múlva is azonosítani tudok, legkedvesebb fajtáimban /mudi, kuvasz, pumi, ált. magyar fajták/ sokszor kölykeikben is rájuk ismerek.
A múltkor volt egy édes esetem. A házunkkal szemközti parkolóban mentem, amikor odaugrik egy ürge elém, átölel, puszi-puszi, kikérdez a mudikról, a srácaimról, egyszóval ismert. És nekem halvány fogalmam se volt róla, hogy kicsoda. Aztán láthatta rajtam, hogy úgy nézek rá, mint aki a padlásról esett hanyatt, és elmesélte, hogy 5 évig jártam hozzájuk tetoválni a fehér pulikat. És végre egy kulcssszót is bedobott, a szukájuk törzsköbnyvi nevét. Onnan már minden ment, még az utca és házszám is beugrott. Én már csak ilyen agyalágyult kutyás vagyok, és az is maradok.