csupaszabo:
Valószínű, hogy a kiállítási szokásoknak is van köze a "gyorsított növekedéshez". A mudival ellentétben (ahol a standard szab korlátokat) a német dognál méretre vonatkozóan nincs felső határ. Ezért sokan azt gondolják: "minél nagyobb, annál jobb". És ha egy fiatal osztályos, 9-10 hónapos eb böhöm nagy, nincsenek meg a tipikus, fiatal kori hibái - hát az hamarabb összeszedi a junior championnátust. Örök téma, hogy a kiállítási eredmény nem egyenlő a tenyészszemlével, de ez utóbbival kapcsolatban minősíthetetlen tapasztalataim vannak. Tiszta pénzkidobás (már ha mind ilyen...)

Még egy érdekes, saját fajtás megjegyzés: a német, olasz, francia dogok SOKKAL nagyobbak magyar társaiknál. Szinte mindegyiknél észlelünk végtag ill. mozgásbani problémákat. Egyik sporttárs érdekes felvetése: nem-e azért tűnik fel a probléma, mert "felnagyítva" látjuk?!

Tibbe:
Esküszöm, hogy nem beléd kötni akarok!
De melyik részén döbbentél meg?
A, 21 hónaposan még nincs szűrése
B, elpusztult az altatástól egy kutya
C, ennek ellenére - nem törődöm módon - szeretném megszűretni
D, ?

Furfang:
- Hát az én kis "lelencem" nem volt jó minőségű kajával etetve! A sok szénhidrát is valószínűleg megvolt.
- Amúgy a RC - legalábbis reklámja szerint - éppen a kiegyensúlyozott, visszafogottabb táplálást célozza meg (Maxi kölyök)
- A restriktív táplálkozás jól hangzik, amíg nem látsz egy ilyen "fanatikusan" táplált dogot. "Csontja zörög, hálni jár belé a lélek". A tulajdonos is aggódik, "de az állatorvos lelkére kötötte". A kutya a házi (persze precízen összeállított) koszt ellenére 10 hónaposan 80 cm, de csak 30 kg. Egy tisztességes agár menetszele is fölhözcsapja!

A diszpláziakutatás további problémákat vet fel.
- Sajnos kísérleti állatok kellenek hozzá. Ellenőrzött populációból származóak. Olyanok, melyek bizonyosan terhelt szülőktől származnak (tehát a javító módszereket lehet tesztelni rajtuk), illetve olyanok is, melyek biztosan nem CSD-sek (ezeken - szerencsétleneken - a káros hatásokat tesztelik) És ez csak a hatások vizsgálata.
- A genetikai hátteret is meg kellene fejteni. Ehhez szükségesek a tesztkeresztezések (pl. biztosan hordotó egyeddel párosítani a kérdéses ebet) - az utódok alapján lehet következtetéseket levonni.
- Számoltad, hogy eddig hány kísérleti kutya kell?
- Ha a kínlódó "mellékterméket" nem számoljuk, akkor is rengeteg olyan kutyus marad, aki egészséges, a vizsgálatokat elvégezték rajtuk - és csak vannak... Velük mi lesz? Felhasználják őket más kutatásokhoz, fogyóeszköznek?
- A megbízható kutatási eredményekhez pedig több száz (ezer?) egyeddel kell dolgozni...

Persze tényleg jó lenne, ha nem csak fórumban boncolgatnánk a témát. De sajnos nem remélhető, hogy célzott kutatások nélkül használható eredmények lennének...