Kedves Árpi!

Van ezzel kapcsolatban egy kedvenc példaviccem, a fodrászgépes. (Tudod, egy gép, amelyikbe bedugja az ember a fejét, és az lenyírja a haját. Az ellenvetés: De hát minden ember feje különböző! A válasz: Csak először.)

Valamikor próbáltam összeállítani egy modulokból építkező programot - egy nem igazán nagy cég folyamatait kellett volna lekezelnie, igaz sűrűn változó külső feltételek között. Az eredményt hagyjuk, a lényeg az, hogy megéreztem az ízét a dolognak: mennyivel könnyebb dolgom lehetne, ha a folyamatokat igazíthatnám a kellően általánossá tett moduljaimhoz.
Na most a korábban említett nagy rendszerek - több, okosabb emberrel, de nagyobb általánosításokkal, ugyanezt csinálják. Ami addig nem túl nagy baj, amíg a cégek feje nem tér el túlzottan a standardtól. Addig legfeljebb nem lesz szép a frizurájuk, de a hajuk sem lesz nagy. De ma Magyarországon elég sűrűn változnak azok a gazdasági feltételek, amelyek meghatározzák a cégek működését, ebből következően nem igazán élnek nálunk azok az előfeltételek, amelyeket a globálisnak szánt informatikai rendszerek szeretnének. Három fülünk van, mindegyik mellett egy szemmel, a szánkból meg kiáll a vámpírfogsor. Bedughatjuk a fejünket a gépbe (sok pénzért), de előtte szerződtessünk egy orvost (megint sok pénzért). A gond az, hogy az egészet költségkímélés céljából találták ki.