York
2003.03.20
|
|
0 0
79
|
Már fáradok. Lassanként peregnek alá a pigmentek
Kiszáradok. Nem szóltak rám a napok amíg mentek
egyik a másik után csapta a nappalra az éjjeleket
Érzem, hogy baj van... Itt hagyták rajtam a vén jeleket...
Most nem beszélek. Napi 24 órában, Igen! Csak hallgatok
Mindenem nesszé lett. Szemeim kifolyva tapogatok
Már nem várom. Elejét se végét sem egy napnak
Kiszáradt csont fölött a kutyák vonyítva ugatnak
Bocsásd meg! Nem jövök nincs is már erőm sem lépésem
Sötét lett. Közelbe távolba Táncol a zavaros nézésem
Agyamban lüktet a velő és néha még odebent kongatnak
Sír a menetelő áltában kihülő combnyaknak |
Előzmény: pörgedani (78)
|
|