A betegek érdekei szerintem most is hatnak a gyógyszertárakra. Manapság divat a jogokra hivatkozni. A „Beteg
Kamara” az érdekérvényesítésben biztos élharcos lehetne. A véleményem szerint a harcban viszont a
leglényegesebb dolgot veszíthetné el : a BIZALMAT.
Nézzünk egy-két példát:
1.Jó lenne a 24 órás nyitvatartás.
- ehhez szakember és pénz kell a munkabérre. Ha ez van akkor ez a szolgáltatás él. Tehát szerintem ez nem
gyógyszerész, gyógyszertár függő, hanem kormányzati, egészségpolitikai döntés.
Mi van most ? Nyitvatartás + ügyelet. Az ügyelet veszteséges, ezenkivül a kevés szakember miatt nem betartható a
törvény. A kiskapu : a beltag ( nem munkaviszonyosra nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve, azaz )
bármennyit dolgozhat, ügyelhet. Azért józan paraszti ésszel belátható, hogy ennek vannak emberi határai. A kis
településeken ügyelet helyett készenlét van ( fél órán belül elérhetőnek kell lenni a gyógyszerésznek). Ez szinte
röghöz köti a patikust. Ezekkel a terhekkel már évtizedek óta dolgoznak a gyógyszerészek. A kereskedelem más
részeiben most kezd általános lenni, hogy éjjel-nappal elérhető az ÁRU. A mai viszonyokhoz képest visszalépésnek
tűnik a mai nyitva tartási-ügyeleti rendszer, de ennek a forráskivonás és szakember hiány az oka.
2. Könnyű megközelíthetőség, kényelmes elérhetőség
A betegnek az a legjobb, ha a rendelőhöz, othonához van közel a patika. Ez legtöbb esetben így van. De ugyan
úgy a frekventált helyeken is vannak gyógyszertárak. Régen ez a belvárost jelentette. Ma a plazák, hipermarketeket
ill. környékét jelenti. A forráskivonásos időkben ezek ellen harcolunk, mert ezek további forgalom csökkenést
okoznának. A másik oldalon viszont az a veszély is fennáll, hogy egy-egy ilyen üzletközpontban a nagy forgalom
miatt egy patikában extra profit képződhet, mert a gyógyszer kiadás előtérbe kerül az eü. szolgáltatással szemben
(Annak ellenére, hogy látványában, körülményeiben / nagy officinai tér, több elszigetelt kiadóhely/ akár jobb a
megjelenése, mint egy kispatikának). Ezt viszont az OEP, az állam(Eü. minisztérium) nem nézi jó szemmel. Ma is
az a helyzet, hogy 5000 lakosonként lehet egy patika, de az egyéb körülmények miatt egyes helyeken ez nem szab
határt a forgalom emelkedésének. Így patikák és patikák között nagy a különbség. Az utóbbi évek gyakorlatában az
OEP és az Eü. minisztérium ezen forgalmak alapján állapitja meg az árréstömegeket országos viszonylatra. Az
eredmény: ellátási válsághelyzet. Mielőtt vád érne, hogy irigylem a „top patikákat”, vagy visszautasítanák a vádat,
hogy a nagy forgalom mellett is van idő a betegre, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezt egy természetes
dolognak tartom, sőt biztosan egyre több gyógyszerész fog hipermarketben patikát nyitni. De kitartok azon
véleményem mellett, hogy az egészségpolitikának nem az egyéb ÁRU vásárlási szokások felé kell nyitnia, hanem
ragaszkodni kell a hagyományos gyógyítási elvekhez: a SZEMÉLYES és BIZALMAS
ORVOS-GYÓGYSZERÉSZ-ÁPOLÓ-BETEG kapcsolat rendszerhez . Ennek viszont nincs helye a
hipermarketekben, attól idegen.
3. A beteggel való „intim” kapcsolat és eü. szolgáltatás (mindenhol van, de az idő, a sorban álló betegek látványa
nagy „úr”) már egyes patikákban magas szinvonalon van. Ez mindenhol csak fejlődni fog. Két irányú lesz a
fejlődés:
A) nagy szabad területen több kis külön álló „szigetes” expediáló-kiadóhelyek, vagy az egyre terjedő
B) hivósorszámos megoldású .
Talán itt jegyezném meg, hogy véleményem szerint a jövőben biztosan kikerül egy-két gyógyszer a benzinkútra ill.
üzletbe. De véleményem szerint ezzel nem lesz olcsóbb a gyógyszer. Sőt inkább a receptkötelesek abszulút értékben
jobban fognak drágulni. Egyedül a hipermarketek polcain lesz a legkisebb kiszerelésű (max. 12db-os) olcsóbb, ha
szabad áras lesz az OTC ezen része. Ezzel a hozzájutás egyszerűsödni fog. Ugyan akkor a BETEG DÖNTÉSE
(bár ez is egy általános tendencia: általában a „jogainkkal” való „élés”), és a FELELŐSSÉGE erősödik fel.
Véleményem szerint a „tájékozott” beteg sem tud sokat, inkább csak „tapasztalata” van.
Véleményem szerint a felelős döntéseket könnyebben meghozó tájékozott betegnek a „sürgősségi beteg -gyógyszer”
ellátásban nagyobb súlyt kellene helyeznie a HÁZIPATIKÁJÁRA. Ha már a hipermarketeknél tartunk ott is a
„tartalékolás, nagybevásárlás” a jellemző.
Véleményem szerint ÜZLETBEN ÁRUT vesz a FOGYASZTÓ (még akkor is, ha szakmai anácsot kér az
ELADÓtól).
A GYÓGYSZERTÁRBAN SZOLGÁLTATÁST kap a BETEG (akkor is, ha OTC/recept nélküli/-s gyógyszert és
akkor is,ha vényköteles gyógyszert vásárol.).
Még inkább akkor, ha az OEP azt várja a gyógyszertártól-gyógyszerésztől (rendelőtől-orvostól), hogy kevesebb
gyógyszerrel hatékonyabban gyógyitsunk. Én hiszek a hatékonyabb gyógyítás lehetőségében. Ezt nem
részletezném, mert ez száraz szakmai téma, de ha bárkit érdekel szívesen elmondom a véleményem.
Egyedül a teljes liberalizálás elleni véleményemet mondom el.
A szolgáltatásból következően egy un. „családi patika” modell (OEP főigazgatója által szorgalmazott) „kvóta”
rendszere lenne a jövő. Véleményem szerint ez nehezen kivitelezhető, viszont a fix ár és a „lakosságszámhoz”
kötött szolgáltatói létszám /patika/ ( ma jelenleg: 5000 lakos/gyógyszertár) a gyakorlatban a legcélszerűbb és
legjobban kivitelezhető, már csak azért is , mert a rendszer a gyakorlatban is jól és magas szakmai színvonalon
működik ( ha biztositják hozzá a megfelelő pénzeszközöket). Ennek gyakorlati alapja, hogy a gyógyszer:
KÜLÖNLEGES ÁRU, amelyre nem alkalmazhatók a kereskedelem általános szabályai (lásd 1994. évi LIV. Gyltv.
preambuluma és alkotmánybírósági határozat !!!).