Örülök annak a megállapításnak, hogy a vizslánál nagyobb kutyákat minden esetben, az ennél kisebbeket gyanú esetén kellene szűrni. Tökéletesen egyetértek vele. Egy gondom van: miért nem lehet a közepesen vagy súlyosan dp-s eredményt már az állatorvosi rendelőben feljegyezni a kutya származási lapjára, s ezzel a dp-s kutya tenyésztésben tartását megakadályozni? Mert olyan hülyék mindig voltak és lesznek is, akik még a súlyosan dp-s kutyájukkal is tenyészteni akarnak, saját mudis köreimből is ismerek ilyet vagy négyet.
Más. A testméret genetikailag determinálva van, ez tény. Ezen nincs is mit vitatkozni. Az is tény ugyanakkor, hogy ha egy 3-6 hónapos kölyköt túlzabáltatnak, és fél évesen eléri a majdnem felnőttkori testnagyságot, de súlyban már eléri a felnőtt méretet, nos nem hiszem, hogy ez az ízületeknek jót tesz. Gyerekeknél egyértelműen kimutatták, hogy az agyonzabáltatott gyerekek valamivel magasabbak, sokkal kövérebbek a kortársaiknál,és az ízületeik sokkal hamarabb, MÁR GYEREKKORBAN tönkremennek. Miért lenne ez másként a kutyánál? Vagy mi nem hasonló elven működünk? Akit a téma érdekel, ajánlom Zöldág László: A kutya tenyésztése és egészségvédelme című átfogó munkáját.