Kedveseim!
Jóval '56 után születtem. Tanultam róla, olvastam mindkét oldalról ezt-azt. De kissé zavar van a fejemben. Most (1998-at írunk) miért is kell ezzel olyan nagyon foglalkozni? Értem, hogy nem nagyon tud felejteni az, akinek leverték a veséjét, akit halálra ítéltek, stb. Mégis képesek néhányan felülemelkedni ezen (pl. Mécs Imre). Azt is el tudom képzelni, hogy akik a másik oldalon voltak, megbánták, amit tettek. Az akkori helyzet meglehetősen bonyolult volt, nem hinném, hogy mindenki elsőre átlátta miről is volt szó. Így utólag meg még nehezebb, mert hogy túl sok a vélemény, indulat.
Mélységesen egyetértek medwével (nem először), ideje megbékélni. Asszem sokkal fontosabb dolgok vannak, mint a múltbéli sérelmek felhánytorgatása (még ha jogos is), az elfeledett sebek feltépkedése, azok lelkes nyalogatása.
Még valami: az én szememben nem érdem, hogy akkor valaki felkelő volt (számuk döbbenetes gyorsasággal szaporodik!). Pontosítok: az önmagában nem akkora érdem, hogy ezért most kapjon valamit (erkölcsi elismerésen kívül). Bár így 42 év után kicsit nehéz bármit is bizonyítani.