A végén még kiderítjük hogy túl finom vagyok belül... Ezt nem gondoltam magamról.

A veszélyhelyzet... Igen, volt ilyen. Hogy nem tudtam volna elhárítani a halált. Bár igazából -így visszanézve- nem volt halálközeli helyzet, de tudom, hogy tizedmásodpercek alatt az lehetett volna belőle:
M7, stoppoltam. Osztyapenkó - Balatonfűzfő, egy régi de bivalyerős Mits. Lancerrel 52 perc.
Azaz, kb 140es átlag, nyári forgalomban. Ez még csak hagyján. De néhány esetben megtette a pályán, hogy ha valaki lassan, azaz 100-zal ment a belső sávban, akkor megelőzte jobbról, beállt eléje, és lefékezett 80ra! Kapaszkodtam kézzellábbal... Ne tudd meg. Dőlt rólam a hideg verejték. Szó szerint. Amikor fűzfőn kiszálltam, úgy remegtem, hogy alig tudtam rágyújtani :)).

Ahogy írod, úgy még nem voltam padlón. De a közelében voltam, kb 1 hónapja. Nincs rá szükségem.
Olyan is volt, hogy kicsit felidegesítettek. Kicsit. Tanszéki szgépkarbantartás meló, aztán azon a tanszéken egy matrónánál vizsga. 2 tételt nem tudtam, perszehogy kihúztam az egyiket. UV, az még rendben is volt. De utána kaptam egy megjegyzést: "Maga túl sokat megenged magának ezen a tanszéken..."
Ezt se tudd meg. Cimbora, aki látott utána néhány perccel, később azt mondta, hogy komolyan félt attól, hogy ott helyben agyvérzést kapok. Fel tudtam volna tépni a linóleumot körömmel. Roszz visszagondolni rá.

Bicajozás: Dehogynem. Fantasztikus volt. Érezni az adrenalint, úgy, hogy egybe vagy forrva a bicajjal, a gép minden pici rezdülését érzed és érted... Élmény. A javából. Ezért ugrálnak sokan a hidakról. Adrenalinélvezők. Adrenalin nélkül nem lehet élni. De közben félsz. Gyakran nagyon félsz. Valamelyik extrémsportoló nyilatkozta: "Ha nem félsz, meghalsz." Szó szerint igaz. De mégis: Az ember szándékosan keresi ezeket a helyzeteket. Van , akinél nagyon magasan van a határ. Van aki bungie jumpingol, van aki 5 méterről már nem mer fejest ugrani. Saját határok, saját szintek. A határaidat kitágíthatod, csak kicsit őrültnek kell lenni. De ha túllépsz a határon, meghalsz. Ha legyőzöd önmagad, a túlélési ösztönödet, meghalsz. A végső határt érezni kell. Tudni nem lehet.

A hülyére konkrét eset... Nehezebb felidézni mint gondolnád, bár sok volt. Túl sok. Olyan mélyen eltemettem magamban, hogy nem is tudom kirángatni. Az osztályfőnökömtől kaptam meg gyakran. Hogy te hülyegyerek, úgyse viszed semmire. Az e topikban le van írva néhány.
Vittem valamire. 3 hónap, és diplomát kapok. Még néhány hónap, és még egy diplomát. Hogy utána mi lesz? Nem tudom.
Valamit el akarok érni. Elindultam feléje, tudatosan építgetve. Igen, a karrierről beszélek. Az évfolyamtársaimon egyszerűen nem látom erre az igényt. Állásbörzékre, tréningekre mászkálok. Még ezért is megkaptam, hogy hülyevagy (Na ezesetben már az arcába röhögtem az illetőnek:)) ).
Megkaptam, amikor említettem valakinek, hogy "Holnap Kinizsi". Megcsináltam. Az is egy horizontfeszegetés volt.

Megint agyalok :))).