"Akkor most baj, hogy túl finomak az írásaim? Vagy hogy túl racionálisak?"

Dehogy baj, részint, mint te is írtad, ez csak egy kis szelet belőled, ez alapján kár lenne messzemenő következtetést levonni, részint meg van azért aki ezt a finomságot is tudja értékeli.

A veszélyhelyzettel kapcsolatban inkább valami olyasmire gondoltam, hogy azt mondd utána: "húbazmeg, most majdnem meghaltam", hogy csak a szerencsén múlt, hogy valamiféle újjászületést érezz. Valami "na ezután már csak jobb jöhet", vagy "ennél már nem lehet rosszabb" érzést élj át. Lásd, ezt is túl lehet élni. Hogy kicsit kénytelen legyél alulról szemlélni a dolgokat. Lehet, az a bajod, nem voltál még igazán padlón úgy, hogy meglásd még a porszemeket is a pallók réseiben. Kiirtotta volna ezt a félelmet, ezt a tépelődést belőled, hogy úristen, mi lesz ha nem sikerül, mi lesz, ha visszautasít? Semmi. Minden megy tovább. Legközelebb majd sikerül.
Talán túl merev vagy. Néha add át magad az érzéseidnek és úgy viselkedj. Ne mindig a racionalitást helyezd előtérbe. Ne gondolkozz mindenen annyit.
Ott, amikor robogtál lefelé a hegyoldalon, érezted, ahogy felpezsdül a véred? Érezted, ahogy szétáramlik testedben az adrenalin? Nem érezted jól magad? Kicsit sem?
Írtál már valahol egy konkrét esetről, amikor megkaptad a hülyét? Ha nem, leírsz nekem egyet? Persze nem muszáj ide. Jöhet e-mail-ben is.