Valószínűleg nem tudod egészen pontosan, hogy ezen a tanácskozáson mi zajlott (túl azon, hogy az állampárt képviselői megfogalmazták elvárásaikat a popszakma felé). Nos, az egyik legfontosabb téma azoknak a zenekaroknak az ellehetetlenítése volt, amelyek valóban függetlenek voltak.

Csak hogy érzékeld a "hangulatát:

Miután Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes kiadta az irányt ("Az ilyen típusú, társadalmonkívüliséget idealizáló, nem egy esetben a társadalmi intézményrendszert közvetlenül támadó, esetenként pedig politikailag provokatívan fellépő tendenciákat a gyakorlatban is ki fogjuk küszöbölni"), szót kért Bródy János:
"(...) Még mindig nem tudni pontosan, hol vannak e műfajnak a határai, s ennek a következménye az is, hogy ilyen szélsőséges jelenségekről szólt Tóth elvtárs. Itt hivatásos előadómûvészi engedéllyel rendelkezô zenészek ülnek, s a Tóth elvtárs által említett rossz példák alanyai nem tartoznak hozzánk. Sem az URH, sem az Orgazmus, sem a Bizottság. Utóbbi például képzőművészekből áll. Ők nem rendelkeznek hivatásos előadóművészi engedéllyel. Ha ez a műfaj megkapja a kellő elismerést, akkor az is kiderül majd, hogy ki vállalja a felelősséget. (...)"

Ebben a kontextusban érdemes értelmezni Lendvai baráti szavait.