Forgatom a gömböt a jövő képei felé,
belenyúlni nem tudok ezért mereven tekintek belé.
A sorsom körvonala tiszta és szerény,
az út amin járok megbecsült őseimé.

A gömb forgatása bár nagyon nehéz
de a jövő ismerete minden erőt megér.
Nyugodtan nézem és látom a csatát
amit ember, embernek nem kíván.

Kérésem olykor oda FÖL közlöm:
emberek kezébe adjál még gömböt!
Fohászom érzem a vak éterbe került
a szívem keményedik, indulatom nem enyhül.

Forgasson más, ez nekem fáj
nem vagyok a fiad, kínozzál mást!
Lelkemmel együtt a gömböt is összetöröm,
ÉN is mint más ember a testvéremet ölöm.