És ennek az egész virtuális térnek az üzenetét is sejtem, csak már nem akarok szembesülni vele.

A gúny, az acsarkodás, az öncélú irónia kétségbeesett szeretet-éhséget takar, menekülést az elkülönültségből. Csak a módszer rossz. Legtöbbször nem egymásért, hanem egymás ellen használjuk a szavakat.

Mit adhatnak a leírt szavak?

Örömét csak az tudja megvallani, akinek van öröme,
kedves Ozagen.

( Milyen kár, hogy én is zavarban vagyok:)