Klarinét (Palas)

Mintegy 70-80 cm. hosszu, rendesen puszpáng- v. ébenfából készült hangszer 10-10 cm. vastagságban, mely az alsó végén tölcséralakban kiszélesedik s hangfogóul szolgál. Rendesen 13 hangnyilással van ellátva, melyek közül nyolcat a játszó az ujjaival fed be, mig a többit billentyük segítségével nyit ki v. fed el. A hang kihozatala nem kettős, csak egy fuvóka segítségével történik, melyen át a csőbe való befuvás történik. Három, u. m. felső, középső és alsó részből van összetéve s azért szétszedhető hangszer. A felső a hangszer-csőrrel áll összefüggésben, a legalsó pedig ugyszólván csak a tölcsért alkotja; a középső rész a tulajdonképeni hangtest, mely a legtöbb zárkát is magában foglalja. A K. hangjelzése violin-kulcsban történik s zöngterjelme különböző a szerint, amint ez vagy amaz alaphangra van hangolva. Vannak aztán többféle elnevezésü K.-ok. A leginkább használni szokott C-, B-, A-K.-ek zöngterjedelme rendesen négy regiszterre oszlik, u. m. mély, ugynevezett havaskürti, közép- és magas regiszterre. Az első a kis nyolcad é-jétől az egyvonásos é-ig; a második az egyvonásos f-től az egyvonásos b-ig, a harmadik az egyvonásos h-tól a háromvonásos c-ig s a negyedik ettől kezdve a legmagasabb hangokig terjed. A K. különösen lényeges s kiegészítő részét képezi a cigányzenekaroknak.