Sziasztok!

Nos, akkor íme az élménybeszámoló. Ígértem, de nem szívesen írom, mert néhányak érzéseit megbánthatom, de megígértem, hogy beszámolok.

OTP: újabb utazási iroda, amely lekerül a választható irodák listájáról.

Mexicana hotel: Tényleg szép, igényes, bárki bármit mond, a kaja nagyon finom, és bőséges, a szobák igényesek, mi általában apartmanban vagyunk, szóval ez ahhoz képest baromi luxuskivitelnek tűnt, egy apró-de lényeges különbségtől eltekintve: Nem említették, hogy ez egy építési terület kellős közepén van, mindenütt sitt, szemét, törmelék, ám még ez is elnézhető lenne, hisz a környék most épül ki, de a prospektusban és az irodában azt ígérték, hogy a szobák úszómedencére néző balkonnal vagy terasszal rendelkeznek, ehelyett a szomszéd építési telek törmelékeit, illetve a szennyvízelvezetőt nézhettük (szagolhattuk) ha esetleg kiültünk a teraszra (bevallom nem sok kedvünk volt így kiülni). Az, hogy mi merre hány méter a szállodától, az korrekt, leírással egyezik, a shuttle busz is korrekt volt, meg nem is túlzottan zavart, hisz túlnyomó részt kirándultunk, meg Naama bay nem a mi világunk. Az ár tartalmazta (prospektus szerint)a borravalókat, ám az idegenvezetőktől (és a szálloda egy-két személyzetétől) állandóan hallottuk, hogy ennek és ennek mennyit szokás adni. Nem húztuk fel ezen magunkat,mert nem adtunk, az nem a mi dolgunk, ha nem jut el hozzájuk a beszedett pénz, de volt pár idősebb pár más szállóból (Dreams, Grand Sharm stb) akik marhára ki voltak akadva.

Az idegenvezetők külön megérnek egy misét. Az egyikkel nekem nem volt különösebb gondom, mondjuk nem is nagyon tudott, infót csak akkor közölt, amikor a helyi iroda kisérője mondott valamit azt is néha totál félrefordítva, vagy nem értvén nem is fordítva, az angoltudásáról meg annyit, hogy a kairói közlekedési káosz láttán megkérdezte a helyi srácot, hogy „how do you get the KRESZ?” de legalább nem mondott hülyeségeket, meg nem tájékoztatott félre, mint a másik. Viszont ki voltunk rá akadva Kairóban, mivel elintézte, hogy a papiruszüzem helyett a bazárba menjünk, és a szfinxnél csak 20 percet kaptunk, meg rohantunk mindenhol, mert az nem érdekes, meg nincs mi látnivaló, ellenben a bazárra „csak” 1,5 óránk maradt. A 11 emberből 7 –köztük mi is kb negyed óra alatt végigjártuk, hiszen mi nem vásárolni mentünk, hanem a meghirdetett progi szerint piramisokat és szfinxet nézni, de így jártunk. Viszont megtudhattuk, hogy mi vagyunk az első szerencsés csoport aki eljuthat a bazárra, mert ez nem része a programnak, meg hogy ne menjünk le a sikátorokba, mert az akár veszélyes is lehet, majd bevetette magát a sűrűjébe, és pontban 1,5 óra múlva hatalmas megrakott szatyrokkal megjelent. (egyedül ő vásárolgatott!). Minden jóban van valami rossz is alapon, így legalább jobban megismerkedhettünk a másik 5 –szintén elégedetlen emberrel – leülve a téren álló mecset mocskos járdájára.

Kirándulások. Az nem gond, ha programváltozás van, csak közöljék, mert lehet, hogy valaki tényleg a meghirdetett programra fizet be, és nem csak felesleges párszáz dollárjairól akar lemondani.
Korrekt módon le volt írva, hogy a buszos Ras Mohamed kirándulás elmarad, így aki Mangrowe csatornát, sóstavat, földrengés repedést akart nézni, ahogy az itthon kiadott progiban szerepelt, nem fizette be az utat –köztük mi is, hiszen a Ras mohamed nemzeti park egy hajókirándulás volt csupán.
Hétfő: Abu Galum. Nagyon vártunk rá egyrészt barátnőm képei alapján, aki 3 hetet töltött nyáron ezen a helyen, másrészt a meghirdetett Blue Hole az egyik leghíresebb merülési helye a Sínainak. A program szerint a Jeep szafari után kiérve a tengerhez fürdés és sznorkelezés –nos ez elmaradt… Mentünk tovább, ahol tevegeltünk egy sort, elméletileg egy beduinnal kísérve, ám miután elsőként felültettek egy tevére, rácsaptak a fenekére, és a gyeplő már mit ad isten fenn is volt az ölemben, és a teve egyedül megindult nem kifejezetten lassan a meredek sziklás parton, alattam a part, és előttem senki. Aki ült már tevén, annak nem nagy cucc gondolom, de én aki se lovon, se tevén nem ültem még, eléggé sokk volt, szóval megint hol maradt a beígért vezető?! Majd megérkeztünk a Blue Hole-hoz igaz nem tevén, mert előtte le kellett szállni, és csak +10LE-ért mehettünk volna tovább, ellenben itt is megtudhattuk az idegenvezetőtől, hogy mennyit szokás adni egy beduinnak, aki kísér minket… Kaja a Blue Hole-nál csak 1/2 óra múlva lett kész, így kihasználván az időt négyen bementünk max 20 percre sznorkelezni, a többit majd kaja után, hiszen Timi azt mondta, hogy fürdés kaja után. Gyorsan bedobtuk a kaját, mennénk be, mikor halljuk, hogy na akkor 10-15 perc múlva indulunk haza. Azt hittem rosszul hallok. Nem elég, hogy az első meghirdetett sznorkelezés elmaradt (mindenki bánhatja barátnőm gyönyörű fényképei, no meg a látottak alapján), még a Blue Hole-nál is, pedig az volt a programban, hogy sznorkelezés 2 helyen! Mi spec. nem a fölös 120 dolcsinktól akartunk megválni, hanem a Blue Hole-hoz eljutni. Egy, a Fantáziában lakó pár elmondta, hogy ők lemaradtak a hétfőiről, így egy másik szervezéssel mentek, kb 1 körül értek a Blue Hole-hoz, a kaja mellé italfogyasztás is járt, no meg bazinagy gyümölcstál, 2-3 óra sznorkelezés -ja és mindezt fejenként 10 dollárral kevesebbért. Ja, és hálisten a kocsinkban volt egy németül beszélő idegenvezető (jajj azoknak, akik se németül, se angolul nem tudnak!!!), aki mondta, hogy a tevegelés után a Jeep-ek késve érnek a Blue Hole-hoz, így aki fürdeni akar, a cuccát vigye magával. Timi ezekután kihirdette, hogy minden maradhat a kocsiban, mire odaérünk, ott lesznek a Jeepek. Hálistennek közbeszóltam, hogy ez ebben a formában nem igaz, megkérdezte, hogy honnan veszem, majd leegyeztetvén, közölte, hogy akkor mindenki vigyen fürdőcuccot. Ha nem beszélek a vezetővel, akkor annak a 20 percemnek is lőttek, amit fürdéssel tölthetek?!
Apropó kirándulás és korai indulás. Nem tudván, hogy van ez a kirándulásoknál, vasárnap este rákérdeztünk az étteremben, hogy hogy szokott lenni a kirándulásoknál a reggeli, és készségesen tájékoztattak, hogy a recepción kell igényelni reggelis csomagot. Így is tettünk. De jól tettük! A többiek ott ültek, mikor késve beérkezett Timi, hogy no akkor menjünk. Az egyik pár meg elaludt, mert a beígért ébresztő is elmaradt. A többiek éhesen rákérdeztek a kajcsira, mivel hallották tőlünk, hogy nekünk volt reggelis csomagunk. Timi hápogott, hogy de hát ő elintézte, meg azt hitte, hogy kapunk, meg hogy akkor bizti mától van a reggeli 7:30-tól eddig valszeg 7-től volt, mert azért nem rendeltek, meg hogy ők mindig rendelnek, majd elszaladt, hogy intézkedjen. (Elég ellentmondásos…) Mikor visszajött, a többiek még mindig kaja nélkül, és persze nem intézett semmit, így a többiek maguk mentek intézkedni. Így indult a Blue Hole-os „sznorkelező (?)” program…
A keddi Tiran szigeteki kirándulásról sem tudott semmit, estére küldött üzenetet, hogy mikor lesz a módosított indulás. Hogy ez kivel lesz, mikor érünk vissza, meg egyéb ilyen apróságok: semmi. Nos, először igen kellemetlenül éreztük magunkat, hiszen amivel mentünk, az egy profi búvárhajó volt, és mindenki meglepődve nézte sznorkelcuccunkat, meg hogy ők még nem mentek sznorkelessel, a helyi képviselő is csak mosolygott rajtunk, de aztán kiderült, hogy baromi jól választottunk. A sznorkelhajók állítólag eléggé punnyadósak, míg itt aztán tényleg csak a vízről szólt minden, a Tiran szk. csodálatos volt, három –nagyon szép- merülőhelyen álltunk meg, a búvárvezető nagyon kedves volt, adott egy csomó tanácsot, meg eligazítást, hogy mikor mit nézzünk, mire vigyázzunk, hol van már sodrás, merre ne menjünk, profi volt, csak dícsérni tudom a Sinai College Diving Centert, és a vezetőt, Caroline-t. Elismerésem!!!
Szerdán punnyadtunk, este Naama bay, semmi baj nem volt, csütörtök Kairó, arról fentebb már volt szó, pénteken a pontot az i-re a Színes kanyon tette fel. Felejthetetlen. Csodálatos. Az egyik –ha nem a legszebb- hely az életemben, ahol jártam. Ám minek kellett az örömbe üröm is?! Az idegenvezető ugyanaz: Timi. Nem kértünk Kairóból hazafelé jövet reggelit, egyrészt fáradtak is voltunk, ˝ 1-re értünk haza, 5 óra alvás elé néztünk, meg Kairóba Eszter elintézte a kaját, szóval reméltük, hogy akkor nem lesz probléma az utolsó napon, addigra belejön Timi. Gondolom nem meglepő, hogy megint semmi kaja. Sőt! A harmadik Jeep-ben volt egy párhónapos baba is. (az egy dolog, hogy szülőként nem nevezném be a babámat szafarizni, meg kanyonozni, de állítólag megkérdezték Timit, hogy vállalható-e, és ő persze egyértelmű igent mondott). Nos, e baba miatt, a harmadik jeep alig ment pár km/h val, az első kettőnek állandóan meg kellett állni rájuk várni, vagy ha nem vártunk, akkor mi is csigatempóban, a visszapillantóra tapadva mentünk figyelvén, hogy előbukkant-e már a harmadik. Mi az első kettő dzsipben –illetve utólag kiderült a harmadik dzsipben is a többiektől- nagyon ki voltunk akadva, mert egyfelől kiszúrás volt velünk, hogy mi sem tudtuk élvezni a szafarit, a mi jeep-ünkben idegenvezető sem volt, a harmadik kocsiban Timi pedig az út java részét végig aludta. A kanyon meg, aki járt arra tudja, elég embert próbáló néhány szakaszon, az magára vessen, aki a tájékoztatás ellenére papucskában jött, de az, hogy az egyik hölgy –kissé túlsúlyos, és nem valami atléta alkat- nem bírta vállalni az utat, mert Timi elfelejtette közölni vele, hogy ő nem fér át a repedésekben, illetve néhol 1-2 métereket kellett lemászni a függőleges falon. (Aki volt ott tudja, milyen terep, a többieknek, akik bírtuk, életreszóló élmény!!!) Felfelé néhol négykézláb kapaszkodva jöttünk, nos el lehet képzelni milyen lehetett ott babával – illetve erre várni… A magyar nyelvű idegenvezetés persze elmaradt, hiszen Timi nem jöt velünk, mert megfázott, akik nem tudtak angolul, vagy elégedetlenkedtek, vagy megkértek, hogy fordítsam miről is szól végül is az az egy-két mondat, amit a helyi srác mond. Majd mivel késtünk a baba miatt, Timi közölte, hogy a búvárkodási lehetőség elmarad. No ekkor totál kiakadtam, és jelenetet rendeztem, hogy elmaradt mind a kettő a Blue Hole-nál, no meg itt is, és akkor ne hirdessék meg, meg milyen jogon - erre kaptunk 1 órát. Igen ám, de mivel Timi még sosem volt ott a parton/vízben, ahol erre lehetőséget kaptunk azt is elfelejtette közölni, mikor már a társaság ž-e beöltözött, hogy ez egy baromi sekély homokos rész (bokáig, lábszárközépig érő vízzel) sziklákkal, és Guiness rekord méretű sünökkel, így a társaság 150-200 méternyi gyaloglás és sünkerülgetés után csalódottan feladta, hogy valaha is vízbe jut, és kijöttek, bár a kameráért mindenki visszament, mert ekkora sünökkel nem igen találkozik az ember máshol… Majd rámkenve az egészet, közölte, hogy Dahabban így vásárolni csak 20 percünk marad (végülis valahogy a betervezett 1 óra jutott arra is), a dolog pikantériája az, hogy a többiek azon gondolkodtak, hogy kéne „puccsot” csinálni, mert nem akar senki Dahabban shoppingolni, ám ez egy lány miatt elmaradt, akinek találkozója volt megbeszélve Dahabban.

Nos, ennyit a kirándulásokról, a szervezésről (pontosabban annak hiányáról). Visszafelé a reptéren, így hogy már ismertük egymást páran erről-arról a kirándulásról, kiderült, hogy akik Jordániában, Petrában voltak, kegyetlenül elégedetlenek voltak Timivel, meg a szervezéssel, mert ott is elmaradt a beígért program, helyette 3 órát ültek a kikötöben, illetve az egyik társaság volt már Eszterrel –nem emlékszem pontosan hol, valahol- Dél Afrikában, és amint meglátták, megrémültek a szervezett kirándulásoktól, és eleinte örültek, hogy nem ő megy Petrába, de ők is csalódtak Timiben. Nem tudom, az ő nevükben nem tudok nyilatkozni, csak annyi, hogy én valami követelményt támasztanék az idegenvezetőkkel szemben, mert az tart a nullához; a programok pedig a beígért és leírtak alig felét takarták, gerinctelen, hogy Blue Hole-lal mint a legszebb merülési ponttal reklámoznak egy utat, holott időt ott (sem) kaptunk merülni.

Tudom, nem kötelező befizetni, de nekünk ez a több, mint 300 ezer, amit otthagytunk a szervezett utakkal együtt sok pénz, erre spóroltunk, nem valami szokásos téli kiadás, és a pénzünkért vártunk valamit. Neves irodához fordultunk, gondolván ott nem fenyeget minket az a veszély, ami a kis, névtelen és megbízhatatlan irodáknál. Nagyon kedves és segítőkész ember ajánlotta ezt figyelmünkbe, és a legfontosabb, hogy őt nem akartam ezzel a beszámolóval megbántani, csak tudja, hogy mi zajlik ott.

A tenger egyébként meseszép, soha nem hittem volna, hogy ilyen is létezik, majd 200 képet csináltunk a kirándulások alkalmával (rentgeteg víz alattit is! Az egyiken látszik egy majd 1,5 méteres teknős is a Tiran szk-nél) A piramisok elképesztőek, gyönyörűbbek, mint hittem volna, bár nem egy ember próbált lebeszélni Kairóról, nem bántam meg, mert nagy élmény volt! A rosszak ellenére nagyon szép dolgokat láttam, és mindenki nézze meg, csak óvatosan a szervezett utakkal!