Zsoltu! Tényleg nem tudok mit kezdeni veled.
Ha idézek valakitől egy számomra érdekes, és ide illő gondolatot, az nem azt jelenti, hogy az illetöről (esetünkben Ancsel Éváról) akarnék vitatkozni, sokkal inkább az általa felvetett témáról, ami (engem legalábbis) segíthet az interneten folyó , gyakran feszült szellemi kavargás megértésében.

JÁTSZMASZÜKSÉGLET. Ez ugye megvan, mert egymást keresve, és taszítva itt bolyongunk a
hálon. Ezerszer is úgy érezhetjük, hogy elegünk van, mégsem tudunk leszakadni, mert ez a fajta
játszma (is) szükségletté vált.

VISZÁLYSZÜKSÉGLET. Ez is meg van, hiszen a viszály(is) ott feszül azok között, akik nemcsak, hogy
félszavakból, de szájba rágott mondatokból sem értik egymást.
Az igaz, hogy Ancsel etikai tanulmánya a
tudásról és a nem-tudásról, általános felismerésekről szól, bizonyítva, hogy a tudás
etikai feltételei ott jelentkeznek, ahol önigazolásunk, vagy a tetteinkért vállalt felelősség függ a FELISMERÉSTŐL , de az általános
filozófia felismerések, akkor tőltik be hivatásukat ha a gondolkodni képes ember ( vagy nick:) egy adott helyzetben alkalmazni próbálja.

A versenynek az a formája, (amit te is érdekesnek
tartanál,) hogy ki tud egy időegység alatt, megfelelő könyvet leemelve a polcról beidézni valami mutatós, akár a témától független idézetet,
ez számomra nevetséges.

Nem így működik a dolog, Pongo.