2. Ha a regresszió a Jó és a Rossz, az Én és a Tárgyképek létrejöttéig történik, de a külvilág és az én elhatárolódása ép marad, a határeseti vagy borderline típusú regresszió jön létre. A zavarok e csoportjába tartoznak a szenvedélybetegségek, az evészavarok, a depresszió és a borderline szindróma, vagyis számos olyan affektív (érzelemhez kapcsolódó) zavar, ami a neurózisnál több, a pszichózisnál kevesebb. Az ilyen típusú regresszióban a külvilág és az én elhatárolódása addig kielégítő, amíg érzelmileg hangsúlyos helyzetbe nem kerül az Én, mert akkor részben vagy teljesen felmondja a szolgálatot. A borderline típusú regresszióban lévő ember társas helyzetben sokarcú, gyakran manipulálja a környezetét. Gondolkodása, beszéde érzelmektől túlfűtött, töredezett, bár látszólag ép. Nála a szavak érzelmi tartalma kerül előtérbe. Az ebben az állapotban lévő ember szorongását kihelyezi, önmagán kívül akarja megoldani, másoktól várja el, hogy csökkentsék. Számára a dráma kívül van, és a kapcsolataiban zajlik. Ebből már talán látszik, hogy a borderline típusú regresszió már nem csupán a viselkedést érinti, hanem befolyásolja a lelki funkciókat is. Itt már fellazul vagy megtörik önmagam és a világ egységes megélése, és érzelmileg hangsúlyos helyzetben elmosódik a határ az Én és a külvilág között. Az egységét vesztett Én jellegzetessége a következetlenség, az állhatatlanság, ellentmondásosság, a nagyfokú befolyásolhatóság. A döntéseknek alig van súlya, következménye, hiszen ezek nem is igazi döntések, mivel a pillanatnyi hangulat szerint alakulnak, sérül a tevékenységek, az életvitel folyamatossága. A fellazuló Én, a gyengülő tárgyállandóság gyengíti a személy kontroll funkcióit, morális egységét, így kapcsolataiban szeszélyessé, kiszámíthatatlanná, akár megbízhatatlanná is válik. Ezzel párhuzamosan csökken vagy háttérbe szorul az önreflexió, amelynek során mintegy kívülről látjuk, szemléljük magunkat, összevetve a kapott képet élményeinkkel, és minősítjük a viselkedésünket ("mit össze nem bénáztam ma reggel"). Fokozatosan csökken az a távolság, ami a belső tartalmak és a cselekvések között van, ahol helyet kapnak azok a gondolkodási funkciók, amik a döntéseket végzik. Ha már nincs távolság, az élmény és cselekvés "összeér", nincs helye a mérlegelésnek, a gondolati kontrollnak.
Fellazulnak, bizonytalanná válnak vagy elvesznek a belső határok, a külsők pedig zavarókká, terhesekké, korlátozóvá válnak, ellenkezést, indulatot váltanak ki. Joggal mondhatjuk, hogy e regresszió során a legnagyobb problémát a mértéktelenség jelenti. Belső határok hiányában óhatatlanul külső korlátokba ütközve a felcsattanó düh, az ingerültség, a lázadás, az ellenséges indulatok válhatnak jellemzővé, melyet képes ugyan az illető fegyelmezni, de érzelmi beállítódását a "tagadás uralma" határozza meg, ami nagyon keserves állapot.
A diszharmónia miatt nehezen viselhető az egyedüllét, ugyanakkor fokozott kapcsolati igényét elégedetlenség jellemzi, nagyon könnyen alakul ki a "se vele se nélküle" állapot. Éppen a nagyon közeli kapcsolatokban mosódik el könnyen a Te és Én határa, össze-összecsúszik a kint és bent, így a rossz közérzetet leggyakrabban a Másik vagy a külvilág okozza, könnyen kialakulhat rendkívül széleskörű externalizáció (a lelki probléma kihelyezése a külvilágba), mivel ez megkíméli a beteget annak felismerésétől, hogy "valami baj van velem".
Fokozott kapcsolati igénye miatt a borderline regresszióban lévő beteg nagyon szereti a társas helyzeteteket, jól el is igazodik bennük, de szinte minden embernek a másik arcát mutatja, így sokféleképpen tud kapcsolódni, amivel megoszthatja az embereket, s ezzel belső megosztottságát mintegy kihelyezi, s miközben ő megkönnyebbül, addig körülötte veszekednek… rajta…
Könnyen lesz bizalmatlan, gyanakvó, aminek következtében társát állandóan ellenőrzi (mindent tudni akar), kontrollálja és manipulálja. Ez éppen a jóindulatú társakból vált ki dühöt, de nem érdemes a fejére olvasni, mert nincs rálátása, akármilyen hihetetlen nem szándékosan teszi, ezért nem is képes viselkedésén változtatni. (Legjobb módszer a korrekt elhatárolódás!)
Jól, könnyen és gyakran beszél, de a tárgyilagosság nem erénye, énközeli helyzetekben bántóan elfogult (más szemében a szálkát…), ha erre figyelmeztetik, könnyen ellenséget lát.
Kínzó diszharmóniája önkínzó produktivitásba hajszolja , mely ha sikeres, értékét bizonyítja, de ettől is függővé válik. (Le akarok fogyni, lefogyok, de nem vagyok elég jó így sem.) Ha produktivitása legátlódik, vagy nem kap teret, önvádló értéktelenség, keserves üresség kínozza, amit ki akar valamivel tölteni (szenvedélybetegségek).
A szakadatlanul zajló drámában a gonosz világgal, a meg nem értő szeretteivel, a mindenütt jelenlévő igazságtalansággal, méltánytalansággal, stb. harcol, s nem egyszer ennek a harcnak az áldozatának érzi magát. Egész önmaga, s az egész világ a dráma része, ill. színtere. A dráma során felcsapó indulatának tárgyat keres, s ha odakint nem talál, dühe önmaga ellen fordul. Elégedetlen, s egyúttal kíméletlen is önmagával szemben, nem képes becsülni, védeni, óvni magát, ezt is a környezetétől várja el. Mivel nem tudja önmagát kerek egészként elfogadni, ezért fokozott kapcsolati igénye miatt szimbiotikus jellegűvé válik: piócaként tapad a másik emberre, akit önmaga meghosszabbításaként él meg. Tárgyként is kezelheti a Másikat, akit ha igénye van rá használhat, ha éppen nincs, akkor tudomást sem vesz róla. (Lásd Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című versét).
Az ilyen kapcsolati igény a másiktól való jelentős függés lehetőségét rejti. így a zsarnoki megnyilvánulások ellenére a beteg önállótlanságát jelzi. További sajátosság az ilyen kapcsolatoknak, hogy a másikat vagy önmaga részeként vagy felértékeli, s ilyenkor magát is jobbnak, nemesebbnek látja, vagy leértékeli, s ilyenkor önmaga hiányosságait vetíti ki rá. Ezek a kapcsolati sajátosságok az intimitás rovására mennek, s így mértéktelenül megterhelik azt, akár a szakításig. (Különösen fájdalmas ez akkor, ha egy régi barát, társ változik meg ily módon, ilyenkor a csalódás mellett gondolni kell arra is, hogy segítségre szorul.)
A borderline regresszió sajátossága az oralitás (csecsemőkor!!!), a szájjal szerezhető örömök (evés, ivás, stb.)
Addig, amíg a neurotikus regresszióban általában egy domináló tünet van, s az határozza meg a neurotikus betegséget, addig ebben a regresszióban egy időben, egymás mellett, egyszerre több neurotikus tünet lehet jelen. Ha egyszerre több neurotikus tünet jelenik meg valaki viselkedésében, az önmagában borderline regresszióra utalhat.