Érdekességként említem, hogy nekem volt szerencsém a közelmúltban házilagosan készített banánpálinkát inni. Olyan banánból csinálták, amelyik már kezdett barna foltokat kapni, ugyanis ott (Ausztráliában) ezt a termelő már nem tudja eladni a piacon. Persze az erősebben barna még jobb, a magasabb cukortartalom és az aromák miatt. (Ott ugyanis csak az egyenletesen aranysárgára érett banánt veszik meg.) A csömöszölés itt viszonylag egyszerű művelet. Az illető emlékezetem szerint állandó hőmérsékleten főz (ma már nem emlékezem, hogy mennyi volt ez a hőfok, de úgy 75 fok körül - gőzhőmérséklet) addig, amig jön le valami.
Ezután mégegyszer desztillál és végül esővízzel állítja be a végső koncentrációt. Ő 45 fokra, én meg erősködtem, hogy 52-re hígitsa, mert ismereteim szerint ez a koncentráció az igazi! A különbség nem nagyon érződik..., de a 40 fok olykor opalizál.
Maga a pálinka nem túlságosan aromás - mint ahogy maga a gyümölcs sem. Ízjavítóként - mint minden más pálinkába - lehet(ne) aszalványt beletenni, de ezt az illető nem csinálja. (Magam hajdanán barackpálinkát ízesítettem imígyen és ezt mindenkinek erősen tudom ajánlani.)

U.i.: Nagyon örülnék RUM készítési tanácsoknak, főleg ami az aromásítást illeti!!!
Frimi