Egy hónapja találkoztam ezzel az újsággal. A Keletiben felszálltam a visszafelé induló vonatra, indulás előtt végigjárt egy fickó, a két fülketársam közül az egyik "vett" tőle újságot, a másik csak pénzt adott, én csak intettem, hogy köszi, nem kell. Kíváncsi voltam, milyen pofát fog vágni (amúgy nem volt lepukkadt külseje), és nem igazán tetszett neki, ahogy számítottam rá. Semmi különösre nem kell gondolni, csak az a tipikus "mit képzelsz, hogy nem segítesz szegény szerencsétlenen" ábrázat.

Máskülönben sem szoktam kéregetőknek adni. Naivitás az ilyesmi. Nem tudom, kinek "adatott meg", hogy alkoholistával éljen. Szerencsére nekem sem, de közvetlen közelről ismerem az ilyesmit. Az első mindig a cigi meg a pija, a kaja esetleg, az meg egyenesen abszurdum, hogy egy efféle ember netán a jövőre is gondoljon, és netalántán félrerakjon magának valamit. Groteszk az is, amikor a tévében a különféle riportokban a szegény, éhező szerencsétlen hajléktalan pofájában ott lóg a cigi. Értelmetlen dolog ezeknek bármit is adni.

Életkép: megyeszékhely, sétálóutcán egy fickó gitározik, énekelget. Játéka úgy nagy jóindulattal átlagos. A gitártok előtte kinyitva, abba lehet dobálni az aprót. Gyűlik is benne rendesen. Először beledobtam valami aprót. Aztán az idők folyamán többször is láttam ugyanezt csinálni. Aztán egyszer a kocsmában láttam.

Másik életkép: fesztiválra érkeztem vonattal, és a pályaudvar mellett várakoztam haveromra. Mivel késett a vonata, megfigyelem, amint várakozásom két órája alatt egy fiatal cigányasszony (-lány) többször is vissza-visszatér biciklivel és összeszedegeti a punkok által szétdobált sörösüvegeket a fesztiválbusz távozása után. Ahogy ott ülök, a böngészgetés közben beszélni kezd: ennyiből talán bírok venni egy fél kiló kenyeret a gyerekeknek. Satöbbi. Ügyet sem vetek rá. Mondanom se kell, dohányzik. Cigi helyett hány kiló kenyeret vehetne?