Az előző elrejtős képnél (Kham szerint Erdei bujócska) a következő történetet találtam ki, gy.k. idemásolom:
"A fehér leánka szerintem nagy állatbarát, (érti is a beszédjüket, mint doktor Doolitle), minden szabad idejét ebben a fenségesen szép szurdokban tölti, a forró nyárban a vízesés hűs habjaival vigasztalódik, s nagyon szeretik őt az erdő vadjai is. Különben is ez egy természetvédelmi terület.
De a balsors már közeledik, a gaz orvvadászok képében, akik jönnek most ősszel a szarvasbőgésre, meg oroszlánvadászatra, hogy utána kicsempészve őket gazdag unatkozó milliomosok lakásait díszítsék. Hírét veszi ennek a galamb (maradjunk abban, hogy a fenti fehér az galamb), és kétségbeesetten fohászkodnak az Erdő Szelleméhez. Az meghallgatja a panaszukat, és tökéletesen elrejti mindegyiküket, még a leánkát is, ugyanis az egyik orvvadász rá is szemet vetett, már meg is beszélte a leánka apjával, hogy ha neki adja a lányát, helyet szerez neki egy igazgatótanácsnál. Az Erdő Szellemének nincsen szive kővé változtatni a leánkát, inkább felhőnek és vízesésnek álcázza - bár kicsit vacillált eleinte, ezért sikeredett sziklásra a keze...."

Folytatnám a mesét:
Az orvvadászok dolgukvégezetlen, ám igen begőzölt dühös fejjel rontottak neki a leánka apjának, kártérítést követelve, hogy így átvágta őket. A leánka apja is igen dühös volt, mert már gondolatban az egész életvitelét átállította oly módon, hogy milyen jó is lesz egy igazgatótanács ülésein résztvenni, aztán csak a szelvényeket vagdosni a befektetett részvényei után. Hajtóvadászatot indított a lánya ellen, különösen azután, hogy megtudta ( a szomszéd Locsifecsi néni árulta el neki akaratlanul két kis szaftos pletyka között), hogy lányának van egy titkos szerelme, egy szépséges ámde szegény perzsa fiú, aki azért jött el Perzsiából, mert ott nem volt képes összegyüjteni annyi pénzt, amin vehetett volna legalább 100 tevét, így a nősülésre nem is mert gondolni, ámde szépsége révén már megtapasztalta a tolakodó meleg férfiak csodálatát, és nem volt ínyére a dolog. Mikor Kanadába ért (ugyanis ez a kép helyszine, akárki akármit mond) valósággal elragadta az itteni szellemiség. Itt ismerkedett meg a szelíd és szende szűzleánnyal, (mert azért otthoniu hagyományait annyira nem tudta levetni, hogy mondjuk olyan lányt szeressen, aki nem csak kizárólag az övé volt). Mivel viszont a leánka apja (Kanadában kissé ritka) fajgyűlölő is volt, lévén az egész család igen bigott katolikus, amitől a leánka eddig is sokat szenvedett, csak titokban taláálkozhattak.

Az apa, tudomást szerezve arról, kit is szeret titokban a lánya, bérgyilkosokat fogadott lévén az egyszerű ámde racionális megoldások híve.
De nem számolt az Erő Szellemével, aki mindezt látta, és a veszélyt megüzente azzal a kis tapírkával vagy vizidisznóval, akit ti még nem is láttatok, csak én, de sajnos nem tudok képet linkelni meg bekeretezni (anyit elárulok, hogy a kinagyított képen a bal felső felhőtájékon kell keresni). A perzsa fiú, aki az Ayalbyrawa MarataYazarawa, Hadzs névre hallgatott, megfogadta a kis disznó tanácsát, és az erdőbe vonult, ahol az Erdő Szelleme őt is elrejtette.
Képünkön éppen el van rejtve, kizárólag a leánka tudja őt megtalálni.