Az utolsó flegmatikus, erőltetetten nagyképű válaszok arra késztettek, hogy végigolvassam ismét ezt a topicot.

Ozagen írja: Ezek fontos kérdések, mert egyszerűek. Arcokat persze nem vizuálisan látunk, és nem verbálisan. Kis utánkeresés és mélázás után van szerencsénk látni, ki és mennyire látja
fontosnak az itteni létezést.

(Én egyre kevésbé látom fontosnak, de még nem adtam fel) Első beírásom végén azt mondtam:" Attól félünk, hogy netántán összefutunk valakivel, aki majd jól a képünkbe röhög?"

(Igen, attól is félünk. Íme bejött:)

Zsoltu azt mondja a hetedik beírásban? " Sok a rajongóm? Inkább kevesebb. így is annyi van már, hogy csak győzzem. Lépten nyomon a bokámon csattog a protkójuk...Az vagyok. Híres, sőt hirhedt.

( Elgondolkodom. Mit lehet kezdeni egy híres, hírhedt nickkel , aki feltételezhetően továbbra is alattvalókat, nem pedig beszélgető társakat akar begyűjteni? Zsoltu a hitelességet többre tartja mint a szeretetet, de kérdem én, mikor, hogyan tudja, tudná bebizonyitnai a hitelességét, amikor furton furt ellentmondásba keveredik?

( a szeretet és a hitelesség nem feltétlenül egymásnak ellentmondó fogalmak)

vizi(mianick) mondja: " emlékszem arra, amikor ez az egész újra meg fog történni"

Nem bánnám, végül is jól kezdődött:)

Tie közbeszól: " Ezt véletlenül nem a halál mondja? "(Mutatós beszólás, előre érzem benne a későbbi kötekedés indulatát.) "MÉGIS ELKAPLAK, TE
BITANG, DÖGÖLJEK MEG HA NEM" ( Pucér vagabundia, a cél egyelőre ismeretlen)

vizi(mianick): "Már megint egy topic, amit szétoffolunk"

folyt. köv.( nem akarok túl hosszú lenni egyszerre, félek, hogy nem tudtok követni:)