Most is itt horpasztanak mögöttem nagy párnákon . Ahol vagyok, ott hevernek le.
Az eddigi gazdájuk azon aggódott, hogy depressziósak lesznek, de ez nem látszik rajtuk. Ha rájuknézek, máris az ölembe kéredzkednek.Az első naptól kezdve esznek is. Talán nincs is ezeknak a kutyusoknak semmi bajuk,csak meg kell szokniuk ezt az uj rendszert.Tejesen normális, vidám kis jószágok.

Végülis nincs ellenemre, hogy néha elmenjek velük kiállitásra, de amiket olvastam meg hallottam a kiállitásokról meg tenyésszemlékről... egy kolléganöm járt a kutyájával kiállitásokra és néha az volt az érzésem legszivesebben megfojtották volna egymást a résztvevők. Az ő kutyájáról tudtam, hogy sulyosan diszpláziás, bár nem látszott rajta és tul.képp smemi értelme nem volt kiállitásokra vinni, de a gazdája mégis mindenhova elvonszolta.
Én azt hsizem pár alkalommal elmegyek velük, de jobban izgat az agility meg az engedelmességi tréning. 1 éves kor körül már el lehet kezdeni, nem? Találtam a neten pár óbudai kutyaiskolát.
ha Lola méltoztatik hazsnálni a csülkeit, akkor távolabbra is mehetnénk... gondolom amennyi sétát én kibirok annyit ők is.

ma sem tanultam még semmit.. pedig azért (is) vagyok itthon... nem lesz ennek jó vége.