psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-02 12:08:29 (17)

Lehet, hogy fogok... Évtizedekkel ezelött olvastam először Gerald Durreltől a "Családom és egyéb állatok" című regényét, majd szinte az összes fellelhető könyvét. Halálra nevettem magam, ui. a pali félelmetesen jó etologus, s ennél már csak a humora jobb. Tán ez volt az első könyv, amit a fiaimnak még kiskorukban a kezükbe nyomtam. Hatott is rájuk. Bence, a nagyobbik fiam barátnője egyszer megsajnált egy nöstény kiscicát, s hazavitte. Bence csak Ebolának nevezte, ami kifejezte érzelmeit a cicákkal szemben. Ebola nevéhez méltón a számítógép-parkon sétafikált, s ha volt egy csepp ráérő ideje, kiítta a vizet az aquarumból, ahal a szerencsétlen vitorláshalak kénytelenek voltak "lapjában" úszva tengetni életüket. Egyedül a megörzésre Bencééknél lakó krokodiltól tartott, ui. a kroki majdnem kettékapta, csupán barátságból, szenvtelen arccal. Egy alkalommal anyává tette egy szomszéd kandúr. Mikor megszülettek a kiscicák, bejárt Ebolához, de semmi gyengédség, kisbaba látogatás, meg ilyesmi, pl. leánykérés, gyerektartás, hanem felfalta Ebola étkét, s lazán el. A kiscicák között 2 kandur volt, a többi lányka. Volt közöttük cirmos, fehér, koromfekete /Gyula/, de a legjobban az általam Bocinak nevezett kandur tetszett. Világos volt a szőre, időként fekete
foltokkal a legváratlanabb helyeken. Olyan volt a pofázmánya, mintha leette volna mákostésztával. Szal egyik nap a fiaim lehozták hozzám Bocit, hogy ne legyek egyedül:-))) Hoztak vele etetőt, illatos almot, meg mindent, ami kell. Aranyos volt. A srácok távozása után a kanapémon ült. kb. 1/2 méterre, de másnap már velem testi kontaktust kezdeményezve, s dorombolva. Vettem Neki cicaágyat, játékokat, kaparót, s ami csak az eszembe jutott. Természetesen velem aludt, s nem az ágyban, mindent kapart, csak a kaparót nem, arról csak a csengőt szerelte le óriási tettvággyal. Napok kérdése volt, mikor a napilapom elött nem a szöveget láttam, hanem cicafejet, igy a Népszabóságot kártyanagyságúra kellett összehajtanom, hogy egy sort elolvashassak cicamentesen. Az igazi psychotrauma az volt, mikor szokásomhoz híven a TV elött ülve, tálcán levő tányérból falatoztam a májgaluskalevest, s olyan mártírként nézett rám, hogy rájöttem, hogy vagy én fogok ezentúl 4kézláb a konyhában Whiskast enni vagy Ő sajttal, brokkolival töltött pulykemellet. A szakításunk elött a következő történt: A Bugac Csárdában estebédeltem egy orvosi bulin, mikor az egyik traumatologus főorvos barátom, úgy éjfél után felhívta a figyelmemet arra, hogy a "Kandurokkal keményen kell bánni". Jóval éjfél után a teljesen átrendezett lakásomban nyugovóra tértem, mikor arra riadtam fel, hogy valaki a farkam felett saját farkát kergeti, ráadásul félelmetes kitartással. Lazán lerúgtam magamról, persze nem húztam magamra szöges bakancsot, csak mezétláb követtem el e "keménységet", mire eltünt, s én alvás helyett, kialvatlan tekintettel órákig keresgéltem, hogy megvigasztaljam őkelmét. Fiam magyarázta meg, hogy legyek empátiás, ui. Boci még nemrég Ebolával, tetvéreivel élte macskaéletét, s Gyulával élet-halálra szóló ádáz territoriális csatákat vívtak, igy napközben aludt, s éjjelente rajtam vezette le feles energiáit. Gyula a tesó az csúcs volt. Lehetett vele tangóharmonikázni, fülét gyűrögetni, szinte mindent. Ben azt csípte legjobban, mikor egy digó üzletemberrel 50 millós üzletről tárgyaltak, s beállított Gyula szájában egy egérrel. Ekkor vett magának lakást, hogy Gyula és az üzeleti élet elkülönüljön. Sajnos megbetedett, tán leukaemiás lett, s ekkor látták Bencét tán először sírni.

A nevelésem eredménye, hogy egyik karácsonyra a fiaimtól egy élő skorpiót kaptam, azzal a felvílágosítással, hogy lisztkukaccal etessem, s csak molekuláris szinten adjak neki vízet.... A boncolásnál a következőket találtuk:.....