Csak ugy érdekeségként.

Bálint-napi szokások

Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink is számon tartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja a középkor végén. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a magyar nép körében is liturgikus hagyomány vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Vannak a naphoz fűződő tájjellegű szokások.
A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak, áldoznak.
Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva Bálint oltalmazza meg őket a leeséstől.
Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.
Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra.
Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől.
Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Hangonyban úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti.
A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás.