pici kis pontocskák vagyunk, amik elmaszulódnak az Index tengerében, míg fütyörésznek a téli madarak, bégetnek a birkák, ropog a hó pista bácsi zöld gumicsizmája alatt (három szlovák, téli zoknival észre se venni a csendőrcsizmától lényegesen különböző rettenetskálán az imidzs-eltérést, éppúgy meleg, csak nem köszönnek 100 méterről előre, ott egye meg a rosseb), majd csak sikerül valahogy elnyihogjuk a szabadidőnket ebben a posztindusztriális itt a piros, hol a piros ökumenében, ha lesz még szabadidő, de miért ne lenne, amikor a mosópor csomagoló üzemcsarnokból sírva szaladnak a leszbikus lányok a billentyűzethez, hogy beleírják az életüket az Index.hu Rt. történelemébe, amin Tacitus is a száját tátja.