Sok komoly agyas gondolkodott már az igazság és a hazugság egymáshoz való viszonyáról, s abban nagyjából egyetértettek, én is elfogadom bőven, hogy hazugság nélkül nem lehet élni, csahogy nem
mindegy mikor, hogyan, mit, és kinek hazudunk.
Vannak durva, értelmetlen hazugságok (nevezzük rágalomnak)amikor példul azt állítom valakiről, hogy 15o kiló, holott csak 75, vagy kijelentem, hogy x kopasz, és ezért parókát visel, holott x-nek születési hibája, hogy gyönyörű dús haja van.
Szándékosan írtam ilyen egyszerű példákat, hogy érthető legyek.
A gonosz hazugságok mellett vannak bizony kegyes hazugságok is, amelyeket a magunk, vagy más, számunkra kedves ember védelmére találunk ki.
Vannak kínos helyzetek, amelyekből csak hazugság árán tudunk kilábalni, és vannak kényszerhelyzetek
amelyekben kötelező hazudni, mert csak így menthetjük meg magunkat, vagy akárkit.
Az a hazugság, ami megvéd, jó (kegyes) hazugság, de amelyik csak szórakoztat...??? Hááát, nem tudom. Ez egy külön téma.