Nézd, azt nem tagadom ,hogy ért a területhez, amit tanít. nem kétséges. Magam is az ő órája hatására kötöttem ki véglegesen a szociolingvisztikánál, mármnit szakdolgozatilag, meg érdeklődésileg, ez is tény.
De nekem azért valahogy nem lopta be magát a szívembe. Télleg nem tudom miért, velem is rendes volt, de mégis.
Asszem, az volt a végső csepp, mikor a szakdolgozatomban a lehető leglénegtelenebb helyeken is változtatni akart (ő volt a témavezetőm), pölö pár helyen azt szerette volna, hogy egy szónak inkább az amerikai megfelelőjét használjam. no, akkor döntöttem úgy, hogy kihagyom a végső fázisból, a kéréseiből kibogarásztam azokat, amiket jogosnak véltem (volt jópár...), és a többit elfelejtettem, aztán vagy 3 hónaopig nem találkoztunk, csak a végén odaadtam neki a készterméket.
Mit mondjak, lehetett volna jobb is, de az emlyített körülmények miatt a felelősség nagy mértékben engem terhel :)))

Gr0