Tudod engem a színek, a hangok, a szagok tartanak életben. Az életben.
Az álmokban a rettegésé, a borzalomé a főszerep. És baromi furcsa, de élvezem valahol. Félre ne érts, nem egy aberrált, személyiségzavaros, beteg ember vagyok.

Álom pl.:
Nagyapámat látogattam vidéken, mikor odaértem hátul matatott a kertben. A drótkerítésnél kötözte a babot. Kihúztam mellőle egy babkarót (még most is látom, érzem a kezemben a korhadt darabjait) és se szó, se beszéd, hátbadöftem.
Nem halt meg. Mikor kiszaladtam a kapuhoz, hátranézve láttam, hogy négykézláb mászik utánam.
Gyorsan beugrottam egy Trabantba, hogy gyorsabban menekülhessek, de a Trabi olyan lassan vánszorgott, hogy a nagypapi kúszva majdnem utolért. Amikor hátranéztem láttam, hogy a hátsó ülésen egy fekete és egy fehér hattyú ül.
És felébredtem.

Szóval nem azon van a hangsúly, hogy mit értek segítség alatt, hanem, hogy ki az aki segíteni tud.