>> Csak egy valami a kérdés: Mi is az EGO. <<

Ezzel még adós maradtam. :) Hogy másnak pontosan mi az egó, azt nem tudom, de az én szóhasználatomban nem egyezik meg az "én"-nel, vagy az "éntudattal". Nem az, amivel azonosítom magam. Nem az, aki gondolkozik, aki tapasztal, és aki tudatában van önmagának és a külvilágnak. Én ezeket "én"-nek hívom. (Jelenleg, mert régebben máshogy volt.)
Az egó nálam csak egy beállítottságot jelent. Az "én" körülnéz a világban, megijed a kiszolgáltatottságtól, és a potenciális veszélyek tárházától, ami ebben a kiszámíthatatlan világban benne van, és ezért létrehozza az egót, ami inkább csak amolyan "szabálykönyv". És az egó szabályainak a törekvése az, hogy a világban minden rosszat el tudjunk kerülni, és minden jót meg tudjunk szerezni.
Célokat határoz meg, és sokszor felelős a tudatosság szűkítéséért is, ha ebben látja a cél elérésének módját. Egyik legfontosabb szempontja a stabilitás elérése mindenben, és minden körülmények között, hiszen ez nagyrészt összefügg azzal a lényeggel, ami miatt eleve megszületett.

Enélkül némileg érthetetlen az eredeti hozzászólásom, remélem ezzel most pótoltam. :)