Szasz NeTie.

Én régebben csináltam komolyan a sportlövészetet kisöbű sportpuskával és télen légpuskával, kieg. sportnak, mert télen a lőtér hideg.

És úgy kezdődött, hogy apám aki pilóta volt, egyszer vett egy Slaviá-t és otthon rajztáblára lövöldöztünk, és miután elfogyott a légpuskalövedék,elhatároztam hogy beíratkozom egy klubba.
Elmentem a közel levő MHSZ székházba, ahol ajánlottak lövészklubot.
Ott adtak egy magyar fixcsövű légfegyvert és mivel éppen háziverseny volt, lőttem negyven lövést, és 333 köregygységet lőttem.
A mellettem lövők általam nagyon furcsának tartott Feinwerkbau-val lőttek, és miután vége lett a háziversenynek, eléggé furcsán néztek rám, de nem tudtam miért.
Aztán kiderült hogy ők is 300 fölött lőttek-a Bau-val.
Szóval így kezdődött, és vagy hét évig tartott, amikor bejött a rendszerváltás, és az MHSZ-nek kampec lett, a klub és a lőtér galyrament.
A fegyverek eltűntek, a lőteret átadták a rendőrségnek, a légpuskás részt, amely európai versenyek rendezésére is alkalmas volt, leszerelték, az ötven és huszonötméteres lőtér pedig kiképzési célokat szolgál.

A kubban rengeteg lány is volt, köztük volt sok tehetséges is, de akkoriban az általános iskolákba is mentek előadásokat tartani, hogy milyen jó sport ez, és ilymódon elég sok fiatalt tudtak becserkészni.

Akkoriban volt kezdő nálunk Glicza Csaba is, aki most az IPSC doayen-je.
Hogy miért szeretem (jük)a lövészsportot?
Ezt már sokszor megkérdeztem magamtól egy-egy hosszú edzésnap végén, amikor a durogástól félig süketen de vígan baktatunk haza a lőtérről, (mert újabban a pisztolyra is rászoktam) én személy szerint győzni szeretek, és ebben a sportban ezt elég sokszor megérhettem.
És az sem mellékes, hogy a fegyver maga, amely mások számára egy félelmetes valami, és nem egy kezesjószág, számomra egy közönséges dolog, amellyel a lőlapba lyukakat lehet csinálni.
Talán egyelőre ennyi.