Izgalmas vb, csapnivaló rendezés
Mindenki egy célért, az olimpiai részvételért küzdött
Csapnivalóan rossz záróünnepséggel fejeződött be a 18. férfi kézilabda-vb Lisszabonban, az 1998-as világkiállításra épült, 12 ezer nézőt befogadó Atlantico csarnokban.
A szervezők a döntő után hozták kéthetes formájukat, lassan, körülményesen szervezték a feledhető ceremóniát. Olyannyira, hogy a fotósoknak és a televíziósoknak bizony össze kellett szedni minden tudásukat és rutinjukat, amikor a nemzetközi kézilabda-szövetség elnöke (IHF), Hassan Mustafa mondta a beszédét – amit akkor nyomtak mindenki szeme láttára a kezébe –, hogy szurkolókat varázsoljanak az úr mögé, mivel erre az utolsó momentumra szinte teljesen kiürült a csarnok. Óriási baki! Mondhatni ciki!
Aztán azt sem értettem, hogy miért csak a horvát játékosok kapták meg nyilvánosan az aranyérmet a dobogó legfelső fokán? Szegény Ivica Hudovics szövetségi kapitány és segítői az egyik kapufa mellett álltak és onnan figyelték az eseményeket. Végül is érem volt, mint kiderült. Az egyik játékosa ugyanis még a himnusz előtt leugrott a dobogóról és elrohant a mesterért. Az IHF egyik illetékese pedig a kezébe nyomta a medált. Pedig ha valaki, akkor ő biztosan megérdemelte volna, hogy a nyakába akasszák az aranyérmet, hiszen fantasztikus ráérzéssel vezényelte a horvát válogatott műsorait az egyes meccseken.
Ami pedig szembetűnő volt a világbajnok csapatnál, hogy a szövetségi kapitány alig foglalkozott a kispadon ülőkkel, hanem végig a pályát figyelte. Az éppen pihenőkkel a gyúrón és az orvoson kívül pszichológiai és pedagógiai érzékkel megáldott fiatalember beszélgetett és a szövetség egyik embere nyugtatta a kézilabdásokat. Vagyis a delegáció nem nyaralt, hanem dolgozott és mindenkinek megvolt a feladatat. Többek között ezért lehetett egy picivel jobb ez a horvát válogatott. No meg azért, s ez tanulság lehet a magyar csapat számára is, mert minden poszton két, azonos képességű kézilabdással rendelkezett. Nem egy-egy világsztárral, akik ilyen sorozatterhelés során nyilvánvaló, hogy elfáradtak az esemény végére.
A magyar szövetség vezetésének, valamint a klubok vezérkarának is arra kell törekedni, hogy a horvát példát Skaliczki László szövetségi kapitány is követhesse. Úgy gondolom, a magyar válogatott Diazzal, Eklemoviccsal, Mezeivel és talán Krivokapiccsal kiegészítve olyan ütőképes csapatot alkothat, amely jó menedzseléssel dobogóra kerülhet a 2004-es szlovéniai Európa-bajnokságon. Ehhez viszont az kell, hogy a Skaliczki-gárda olyan együttesek ellen szerepeljen az elkövetkező egy évben, amelyek a világ élvonalába tartoznak. Biztosan lesznek tornák, ahol szívesen látják majd a magyarokat és ekkor kell a klubvezetőknek – kivétel nélkül – felülkerekedni az önös érdekeken. Tudom, az időpont-egyeztetés nem könnyű dolog, de az nem fordulhat elő, mint tavaly ősszel, hogy a világ élvonala egymással játszott, a magyarok meg nem találtak igazi nívós edzőpartnert, mert elkéstek.
Üdvözítő volt viszont a kézilabdások hozzáállása. A vereségek után nem uralkodott pánik, mindenki egyre gondolt, az olimpiai részvételre és előre nézett. Nem a pénz hajtotta a magyar fiúkat, mint ahogy Makszimov mester játékosait, akik igazán csak akkor voltak hajlandóak odatenni magukat, amikor – állítólag – az orosz maffia feldobott néhány milliót a győzelmekért. Azt viszont már nem tudom, csak sejtem, hogy milyen érdekek alapján választották az Allstar csapatba a játékosokat. Perez, Dzsomba, Masip, Cazal, Kokcsarov és Schwarzer megérdemelten került a szuper együttesbe. Az viszont már furcsa, hogy a legjobb kapusnak a francia Omeyert választották, míg a vb csapatba a német Fritz került. Állítom mindkettőjüknél a jugoszláv (magyar állampolgár is) Sterbik Árpád jobb volt.
Mindazonáltal a 2003-as világbajnokság minden idők egyik legszínvonalasabb versenye volt ebben a sportágban. A lebonyolítási rendszer miatt – a legjobb nyolc csapatnak 14 nap alatt 9 mérkőzést kellett játszania, ami igen fárasztó – a bunda minimálisra szorításával a legizgalmasabb vb-t rendezték Portugáliában. Különösen a magyarok számára!
A jövő évi, szlovéniai férfi kézilabda Európa-bajnokság selejtezőjében Macedónia lesz a magyar válogatott ellenfele. Az első mérkőzést június 14-én vagy 15-én idegenben, míg a visszavágót egy hétre rá egy később kijelölendő magyarországi helyszínen tartják. A további párosítás: Bosznia-Hercegovina–Csehország, Izrael–Ukrajna, Fehéroroszország–Horvátország, Ausztria–Lengyelország, Finnország–Jugoszlávia, Litvánia–Spanyolország, Görögország–Franciaország, Törökország–Svájc, Norvégia–Portugália. A győztesek jutnak tovább.
2003-02-04 Cs. Gát László
