Kedves Big,

nem láthatok a fejedbe, de van már tapasztalatom (saját is) arról, hogy mit jelent Nálad a vita. És nem türelmetlen vagyok, hanem egyszerűen számolok ezzel, tudomásul veszem, de nem veszem át ezt a stílust, és ha egy (eddig ez az egy volt a Veled való beszélgetéseimben!) témát nem akarok kitenni cincálásnak, akkor nem adok rá alkalmat.
És már megint játszmázol, holott tudod, hogy attól viszolygok :(
Te nem "fekszel sebesülten", hanem most TŐLEM igényled a választ. Ez igény, és nem szükség, mert megkaphatod máshol is, mástól is, utánajárhatsz magad is, elgondolkodhatsz rajta, Istent is megkérdezheted. Nem károsodsz azzal, ha most én nem adok választ, ugye?
Nem arra célzok, hogy nem akarod elfogadni a segítséget, hanem arra, hogy én ezt a témát komolyan veszem, komolyan is szeretném vitatni, Te pedig nem veszed komolyan, magad írtad magadról, hogy miért vennél komolyan bármit is.
Az eddigi vitáid alapján ha én most leírom, hogy _szerintem_ mi az irgalmasság, akkor Te elkezded vitatni, hogy MIÉRT az szerintem, ezmegaz meg miért nem az, ha... és különben sem tudhatjuk, és lehet, hogy félrefordították, és mi igazolja, hogy azt mondta, már ha elfogadjuk, hogy létezett.
Hát ezeket a köröket kihagynám, erről ÍGY nem fogok beszélgetni, vitázni még kevésbé. Ennyi szabadidőm nincs.

"Ez szerintem válogatás azaz szétválasztás, tudtommal a szétválasztás latin neve: d i a b o l o s z , folytassam...?"
Folytasd, ne állj meg a célozgatásnál, mondd ki, ha az a véleményed, csak arra vigyázz kérlek, hogy ha "nem tudhatod", és "nem értesz hozzá", akkor nehogy felszínesen ítélkezz. Tudod, Isten is el(szét)választotta a világosságot a sötétségtől, a boltozat alatti vizeket a boltozat felettiektől, stb.

Annyira jó lenne, ha azzal vitatkoznál, amit írok, és nem azzal, amit TE hozzáteszel, mintha én mondtam volna! Mert ha magaddal beszélgetsz, ahhoz nincs szükséged rám. Ilyen például ez a "a többit nyugodtan verheted agyba-főbe" Ez a TE nekem/nekünk tulajdonított gondolatod. Ehelyett az enyém valójában az, hogy nem, a nem-felebarátnak (akiről TUDOM, érted, tudom, hogy nem felebarát) nem kell odatartanom a másik arcomat is, hanem nyugodtan arrébb mehetek az első pofon után.

Többször nem írom le: felebarát számomra az, aki cselekszi az irgalmasságot, nem pont velem, hanem akárkivel. Nem feltétel, hogy higgyen Jézusban, ELÉG, ha van benne irgalmasság(ra törekvés).
Aki meg irgalmatlan, kegyetlen, átgázol másokon, senkit és semmit nem tekint önmagán kívül, és fütyül a rászorulókra, sőt sanyargatja őket élvezetből, az nem felebarát, mert nem irgalmas másokkal. Nem érdekel, hogy milyen "lelki okokból", milyen esetleges gyerekkori sérülések miatt irgalmatlan. Nekem is voltak jókora gyerekkori sérüléseim, tudom, hogy nem kötelező amiatt irgalmatlanná válni. Nem kell szeretnem őket, attól irgalmasságot még tehetek velük, ha szükségbe kerülnek.
Az ellenségem meg az a felebarát, aki másokkal gyakorol irgalmasságot, de ellenem tör, ellenem tesz. Őt szeretnem kell.

uf