Tegnap már elkezdtem egy hozzászólást, de inkább hagytam a francba az egészet. Lehet, hogy ezt is hagyni fogom; a végére kiderül.

Facsemete koromban birkóztam. kb 3 évet (ez akkoriban életkorom 25-30%-át kitette). Nem lógtam az edzésekről, sokat mozogtam, fejlődtem is, izmosodtam, lazultam, de valamin nem tudtam változtatni: korosztályomban a legkisebb, legnyeszlettem voltam. Egyszer edzésről hazafelé menet rászóltam egy nálam egy, vagy két évvel fiatalabb (egy iskolába jártunk, tudtam, hogy alattam jár) srácra, hogy ne tépkedje a nyírfa ágait, mert nem szép dolog. Szó szót követett, elküldtük egymást anyánkba ... én megemlítettem, hogy kussoljon, mert egyrészt idősebb is vagyok, másrészt most jövök edzésről ... a végén a gyerek kikapta a számből a bélést, én meg mint a nyúl, bátran futottam.
Lehet mondani, hogy a birkózás nem alkalmas arra, hogy megvédd magad az utcán? Lehet. Mondani bármit lehet.
Volt olyan osztálytársam, aki vízilabdázni járt és amikor a két évvel (általános iskola!!!) idősebbek ellen kiálltunk kézilabdázni, félpályáról úgy vágta a labdát a kapuba, hogy a kapus zuhant vele. Probléma nélkül verte meg szükség esetén a nála 1-2 évvel idősebbeket (mondom, ekkor 9-10 évesek voltunk. ebben a korban egy év sokat számít)
Lehet mondani, hogy a vízilabda segít magad megvédeni? Miért ne lehetne?

Aztán olyan is eszembe jutott, hogy nem is az számított akkor, hogy ki mit sportol, hanem az egyéni fizikum, illetve psziché.

psziché: ha olyan fajta ember vagy, hogy hárman körbeállnak és lökdösnek, te meg még mindig hiszel abban, hogy el lehet rendezni megbeszéléssel a dolgot, akkor eleve hendikeppel indulsz, mert nem te fogod az elsőt ütni.

Meg gondolkodtam olyanon is, hogy miért hiszik sokan (néha aikido edzésre járók is), hogy aki aikidozik, az nem ront ajtóstul a szádba, ha úgy adódik? Ugyebár az instruktor elmondja - legalábbis mifelénk -, hogy itt atemi, meg ha ennyi elég, akkor ennyi elég. Vagyis az aikidos optimális esetben nem azért táncolja körül a másikat, mert kilométerhiánya van, hanem azért, mert az illető lezárta a legrövidebb utat a szemgödre felé. Számomra az kezd kibontakozni, hogy azt, hogy "ha elédáll, csapd pofán", azért nem tanítják, mert az egyértelmű. Aztán ha jön egy kezdő aikidos, aki 2 perc alatt eldönti, hogy pl uchikaiten sankiot fog csinálni - ahelyett, hogy a nyitott ember egyszerűen hasbarúgná - és elkezd fölöslegesen forgolódni, simán nyakonkapják és azt mondják, hogy az aikido terhestorna. Ha pedig egy felkékült aikidos jön és simán gyomron rúgja a másikat, hogy az magába roskad, akkor nem is aikidos, hanem valami ütős-rúgóst tanult ...

Természetesen lehet, hogy mindez nem így van. Én általános iskolás koromban verekedtem utoljára, tehát saját tapasztalatom nincs. Példákat meg akárki hozhatna, mert ahogy pl DLala mondja, az alapján lehetne azt is mondani, hogy az aikido 2. dannál még nem működik, 5. dannál meg már igen. Meg lehetne azt is mondani, hogy Golo Michael jól aikidozik, Pivony Attila meg nem. (ezt én megint nem tudhatom, tehát ez nem becsmérlés : ))
Hogy is mondjam ... amíg nincs baj, addig nekem az aikido kiváló, mert jól elfáradok edzésen, kordában tartom hájas testem növését és bírom a pofáját az edzőtársaimnak. Ha pedig egyszer megruháznak az utcán, akkor -számomra - nem az aikido rossz -, hanem én basztam el valamit.
De ha már ide jutottam, hát én igazándiból magasról leszarom, hogy ki mit gondol az aikidoról; még akár puhánynak is lehet engem tartani miatta. Ha pedig valaki _komolyan_ érdeklődik ebben a témában, akkor szánjon rá időt és próbálja ki maga ... asszem.

na jó, ami eddig van, azt közlésra alkalmasnak tartom
ezek nem tények, csak a véleményem