Mellre veszik Anettkát



VINCZE ANDRÁS


NS, 2003-01-31


No, most bebizonyosodott, hogy igenis lehet egy népszerűvé sztárolt, és sokak által az éjszakai televíziós műsorokból megismert lefektetőből befektető.
A pucérságát soha nem szégyellő Anettka tegnaptól kezdve ugyanis az alaposan legatyásodott magyar profifutballra áldozza a pénze egy részét – néhány százezer forintért nem bundát vesz magának, hanem nevet, mégpedig Balassagyarmaton az NB I B-s futballcsapatnál. A játékosok – tetszik, nem tetszik – eztán minden mecscsük előtt mellre veszik újkori megmentőjüket, és mostantól kezdve, ha megkérdezik tőlük, hol futballoznak, hát úgy válaszolnak, hogy a Balassagyarmati SE-Nógrád Volán-Goldex "Anettkában”. Aztán, ha befut a név, és a köztudat egyértelműsíti, hogy mi a helyzet a gyarmati profifutball környékén, hát akkor az újságírói kérdésre adott válaszban nyugodtan lehet majd rövidíteni, mondjuk úgy, hogy: kérem szépen, én az Anettkában játszom.
És nem kell kuncogni, meg poénkodni – a profifoci olyan cirkusz, hogy ha valakinek van pénze, akkor az vesz magának csapatot vagy klubnevet. Igaz, tőlünk nyugatabbra rocksztárok és tőzsdeguruk gurítják millióikat a futball felé, nálunk pedig ugyenezt a magyar juhászból lett vállalkozó, Stadler József tette meg, akit annak idején úgyszintén kiröhögtek, mígnem az újkori magyar futballvalóságban egyedüli bolondként stadiont nem épített a magyar pusztában.
Anettka gyaníthatóan ilyen terveket nem sző (aktuálisan szólva: neki nem is stadionra, hanem űrhajókilövő bázisra lenne szüksége valahol szűkebb hazájában, a nógrádi hegyek között), ő pusztán a nevét adja, százezreket, avagy milliókat utal át tervszerű részletekben azért, hogy egy proficsapat a magyar futballban létezni, működni tudjon, az ő neve pedig forogjon, ha máshol nem, hát az NB I B-s tudósításokban, ilyen-olyan tabellákban…
A koldusszegénynek feltüntetett, az összeomlás szélére sodródott, amúgy divatos szlogennel illetett, üzleti alapokon működő (…) honi futballprofizmus pedig csak megköszönheti ezt a pénzt. Megélhetési labdarúgással ilyen egyértelmű gyorsasággal ugyanis nem lehet beseperni a kasszába a forintokat, azaz sarkítva a lényeget: a balassagyarmati aranylábú fiúk a produkciójukkal nem lennének képesek annyi jegyvásárlót kicsalogatni a bajnoki mérkőzéseikre, mint amennyit Anettka akár egy mozdulatával elérhet.
Mert mit nekünk stadionrekonstrukció, utánpótlás-nevelés, korszerű edzőképzés, kétségünk ne legyen afelől, hogy ha egy langymeleg tavaszi délutánon az új névszponzor a szokásos szerelésében (azaz a kényes testrészeken nyitott bőrcuccban) felül majd a gyarmati lelátóra, hogy megnézze a csapatát, akkor garantált lesz a zsúfolt ház – de azért akkor se veszítsük el a fejünket és realitásunkat: továbbra sem a futballra lesz kíváncsi a nép…