szóval elég tudni valamit és már megy minden... aha, értem :))
a nagy szinészek is úgy halnak meg, hogy összeesnek a szinpadon - erre nem lennék képes, nem vagyok exhibicionista alkat.
és a környezet nagyban befolyásol, egy tanárnak könnyü elöadnia azt, hogy ő tanitson - élesen körül van határolva a cselekvés.
de mi van azokkal, akiknek nincs levilágitott képe ebben a társadalomban? akik kénytelenek láthatatlan eszközökkel dolgozni azért, hogy semmi csupán a létrehozás öröme maradjon meg, minden földi öröm elnézzen felette?
nem hinnám, hogy mindenkinek úgy kellene meghalnia mint van gogh, akinek az élete volt a festészet, mégis szenvedett
vagy villon, aki akkor volt boldog amikor verset irt, de abból a szenvedésből, amit akkor szerzett amikor nem irt verset
van egyensúly egyátalán?