Volt egyszer egy kolostor, melynek kivételesen szigorú szabályai voltak. A hallgatási fogadalmat követve, senkinek sem volt szabad beszélni. Volt azonban egy kivétel e szabály alól. Minden tíz évben egyszer a szerzeteseknek szabad volt két szót mondaniuk. Eltöltve az első tíz évét, az egyik szerzetes a kolostor vezető szerzetese elé járult. "Eltelt tíz év, nos, mi lenne az a két szó, amit mondani akarsz?" kérdezte a főszerzetes.

"Ágy... kemény... " mondta a szerzetes.

"Utánanézek" válaszolt a főszerzetes.

Tíz év múlva a szerzetes visszatért a vezető szobájába. "Eltelt újabb tíz év, mi volna az a két szó, amit mondani szeretnél ?" mondta a főszerzetes.
"Étel... büdös..." mondta a szerzetes.

"Utánanézek" válaszolt a főszerzetes.

Újabb tíz év eltelt, és a szerzetes újbol találkozott a rendfőnökkel. "Nos, mi lenne a két szó e tíz év után?"

"Én... elmegyek!"

"Nos, látom miért" válaszolt a főszerzetes "Amit csak valaha tettél az panaszkodás."